Csak telnek – múlnak a napok…, és lassan fél éves az én egyetlen, drága kisfiam.

Nagyon sok lemondással jár, ha az ember gyereket vállal, de azt kell, hogy mondjam, nagyon élvezem. Igazából minden percét. Na jó, vannak pillanatok, amikor gyötör a migrén, és olyankor valóban embert próbáló, de ha elmúlik a fájdalom, még jobban tudom élvezni, és igazán megélni minden percét a kisbabámmal töltött időt.

  Rájöttem arra, hogy sokat segíthetek magamon. Egy anya sokat van a gyerekével, gyakorlatilag állandóan. Ezért érezheti azt, hogy hamarosan bedilizik. El van szigetelve a külvilágtól, és a mindennapi rutin unalmassá válhat. Na de, ha programokat csinál magának, akkor egészen más. És most már nem általánosan akarok mesélni, hanem magamról.

  Amikor bekövetkezett nálam is a mindjárt megőrülök időszak, döntöttem. Elkezdtem kitalálni közös programot a kisfiammal. Elmentünk baba – mama klubba, eljártam edzeni ( babával ), sétálni minden nap. Újra kezdtem a versírást, blogot kezdtem el írni. Tervben van még a babauszi. És persze mindenhol szereztem barátokat, tehát már magányos sem vagyok. Azt kell, hogy mondjam, elégedett vagyok az életemmel. Persze, ha más szemmel nézem, lenne amin zugolódjak, elégedetlenkedjek, de nem, ez így van jól, és jól is érzem magam a börömben!

Persze ezek babás programok, ami nem teljesen kielégítő, ezért van tervben kis szóló progi is, mint például a szoli, szauna, hátmasszázs, futás.

Nálunk a hétköznapok rutinosan lezajlanak, de már változatosan. A hétvégéken is nélkülöznünk kell Apát többnyire, de van egy varázslatos nap, ami a családé. A vasárnap. Hogy Apa is kivegye a részét a buliból, hétvégén Ő főz nekünk. Egy esti filmezést is próbálunk beiktatni, ami igazi kikapcsolódás. Persze nem mindig úgy jön össze, ahogy tervezzük. A múltkor is, amikor zenélt, és hajnalban jött haza, nem tudtam aludni, amíg haza nem ért, hajnali négyig…, reggel pár óra alvás után persze minden kezdődik elölről. Jött volna a MI napunk, a közös programunk, de estére már annyira fáradt voltam, hogy pihennem kellett. Mi Anyák gyakran zombikként járunk, tesszük a dolgunkat. Ez már fel sem tűnik, de van amikor nagyon merül az aksi, és muszáj pihenni. Nappal ritkán alszom, éjjel pedig amikor a kicsi hagyja. Ha valamit akarunk csinálni, azt az alvási időből kell elvenni. Ha alszik a kisfiam, mosok, főzők, takarítok, vasalok, és ha szellemileg nem vagyok nagyon kimerült, írok. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nem hagyom sírni a babámat. Hamar fel is ébredek minden „vakkantására”, és rohanok is. Sokak szerint nem helyes, de nem érdekel. A szívemre hallgatok, és legyen is most ez a végszó. Egy Anya mindig tudja, hogy mi jó a gyermekének!

Köszönöm, hogy el olvastátok! Hallgassatok Ti is a szívetekre!

Puszi, Iza