Nagyon izgalmas hetünk volt, és ilyenkor veszem észre, mennyire szép az élet. A legjobb az egészben, hogy mindenhol tanulok valamit. Emberekkel ismerkedni, kapcsolatokat ápolni szintén nagyon jó, és nagyon fontos.

A hetünk úgy kezdődött, hogy meglátogattuk nagyit. Nagyon jól telt, ilyenkor mindig jókat beszélgetünk, a múltat felidézzük, és Arnold is új környezetbe kerül. Elkezdtem kötni Arnoldnak egy sálat és egy mellényt. Kicsit bajban vagyok a kezdéssel, így anyu segített. Anno sok zoknit, mellényt kötött anyu. Igazi profi benne. Nagy öröm volt számomra is, amikor megkötöttem tizenévesen a saját mellényemet. Elég kevés a szabadidő, hogy még kötögetni is legyen időm, de mindennap egy keveset, és Karácsonyig meg leszek vele. Akkor szeretném Arnoldnak adni ajándékba. Nincs is értékesebb, mint a saját kezűleg készült ajándék! Így a templomban is, a Tappancs gyermek foglalkozásokon való részvétel is nagyon hasznosnak bizonyul. Mindig készítünk valami cukiságot. Ezt valójában a gyerekek készítik, de nyilván „segítek” Arnoldnak. Ezeket nagyon jó elrakni emlékbe, és majd elővenni őket.

A baba – mama klubban pedig most a fotózás rejtelmeit tanultuk, amit szintén nagyon hasznosnak találtam. Olyan dolgokra figyelek oda azóta fotózásnál, ami eddig eszembe sem jutott, és picit kritikus szemmel figyelem a fotókat. Mindig is érdekelt a fotózás. Az edzésemet mondtam le ezért a napért…

A másik nagyon érdekes hely, a légókiállítás volt. Hatalmas élmény.

Órákat lehet ott tölteni, és megcsodálni minden apró részletet. Mi azt is tettük. Három órát voltunk ott. A játszóházban Arnolddal játszottunk, és nagyon büszke voltam, hogy amikor bejöttek a hatodikosok, Arnold nem ijedt meg a tömegtől és zajtól, hanem nézte őket és játszott tovább. A másik dolog, amiért még nagyon büszke vagyok, az pedig az, hogy 6 másodpercig megállt egyedül a lábán. Csodás érzés volt, és neki is nagy boldogság. Összebarátkoztam az egyik rendezővel, és órákon át beszélgettünk. Az email címemet is tudja, mert akartam írni a vendégkönyvben, de nem találták, így leírtuk egy lapra. Jó kis csacsogás volt, alig hittem a szememnek, amikor láttam, mennyire eltelt az idő. Arnold nagyon jól viselte, nyugodt volt, oly annyira, hogy amikor megálltunk egy helyen, és beszélgettünk, miközben a vonat szorgosan ment körbe - körbe, a jó kis monoton hangra elaludt az ölemben.

Nagyon jó olyan társasághoz tartozni, ahol olyan emberek vannak, akik szeretnek, vagy legalábbis elfogadnak. Egyforma az érdeklődési kör, és megadjuk a kölcsönös tiszteletet. A napokban vettem észre ismét, hogy egy ismerős mennyire irigy, rosszindulatú, a nyers megjegyzések utaltak erre. Rögtön megszakítottam vele minden kapcsolatot. Ilyenre nincs szükségem.

A másik dolog, amire rájöttem az, hogy vannak páran ismét, akik ki akarják használni azt, hogy sok az ismerősöm. Sokan megkeresnek munka ajánlattal, de elég hamar rájövök, hogy mire megy ki a játék. Régen bedőltem, de már nem.

Nagyon fontos, hogy a jó dolgokra koncentráljunk, és olyan emberek társaságát keressük, akik pozitív irányba visznek minket. Boldogok csak úgy lehetünk. Talán erre is szokták mondani, hogy mi felelünk a saját boldogságunkért, mert igenis mi tehetünk arról, hogy kiket engedünk be az életünkbe. Ezáltal el tudjuk dönteni, hogy boldogok akarunk – e lenni vagy sem…

  A verses oldalamon pár verset kiemeltem, és óriásira nőtt a nézettség, több ezren nézték meg a versem, ( majdnem tízezren ), és több százan nyomták meg a „tetszik” gombot. Nagyon örülök ennek, és ezt úgy is értelmezhetem, hogy jó, amit csinálok, tetszik az embereknek, csak szükség van a reklámra, hogy lássák, rátaláljanak. Ez nagyon motivál engem. De még akkor sem csüggedek, ha némelyiket kevesen olvassák, mert az arra ösztönöz, hogy írjak újat, minél többet, minél jobbat…

U.I. Még az irigyek is motiválnak, hiszen, az igazolja főképpen, hogy valamit nagyon jól csinálok!

Köszönöm, hogy el olvastátok, szeretettel várlak máskor is!!!

Puszi, Iza