2023.04.22. 10:01, Elekes Timea Izabella
Állandó fókusz a jó dolgokra...
Hónapok óta nem fájt a fejem, ami nálam nagyon nagy szó. Egyik reggel viszont elképesztő fejfájással ébredtem, már azon gondolkodtam, mentőt hívok. Rossz beteg vagyok, ezt már mondtam. Nem hisztizek ( legalábbis nyilvánosan ), de a fájdalom küszöböm nem olyan óriási. Erős gyógyszereket vettem be, és két órán belül megszűnt. De reggel még dermedten ülve fogtam a fejem, és a migrén többi tünetei társultak hozzá. De sikerült legyőzni, dolgoztam, és edzettem is.
Egy ideje nagyon odafigyelek magamra és keresem a lelki okokat és igyekszem megoldani azokat. Lefekvés előtt csekkolom a facebookot, és persze feldobja a híreket is. Megrázó volt videón látni, ahogy egy artista csaj a magasból lezuhan és meghal. Aznap még valaki meghalt, akit ismertem. Másnap ismét egy ilyen hír. Ilyen hírekkel "táplálni" a lelket nyilván nem előnyös. Óhatatlanul is megfájdul az ember feje. De már elég kimerült voltam, amikor Anoldot vittük foglalkozásra, agyban már azt sem tudtam hol vagyok a fáradtságtól. Gyakran tesszük a dolgunkat rutinból. Itthon a házi teendők, tanulás, gyerekkel játszás teljesen kiszipolyoz. Szóval nehezen indult az a nap, és az is csak rontott, hogy olyanokkal beszéltem, akik a sikertelensegüket mesélték, és egyből azt a tanácsot kaptam, bele se fogjak, mert nekem se sikerül. Elmondhtatlanul tud fájni, hogy ennyire tartanak engem, pedig már sok mindent letettem az asztalra, és végeztem el sikeresen iskolákat úgy, hogy azt mondták, nem hitték sikerülni fog. Borzasztó bántó, hogy bármit elérsz, mégse vagy elég jó. Ez régi küzdelem, annyira már jutottam, hogy nem másnak akarok bizonyítani és nem más miatt teszem, hanem csakis magam miatt. Ettől függetlenül rosszul esik, és nehéz előbbre jutni, főleg önbizalmat szerezni, ha valaki folyton a mélybe tipor. Egyáltalán miért kell állandóan tanácsot adni másnak, főleg ilyen tapintatlanul?! Én soha nem tudnék ilyen lenni. Nem is akarok, hozzátszem. Az alázat híve vagyok. Nem határozatlan, hanem alázatos. Fontos. Nehéz olykor, de szép középút. Igen, jó szándék vezérelte őket. Viszont, a helyzet az, nem akarok több "jóakarót". Felnőtt vagyok, és tartom magam annyira talpraesettnek, sőt, okosnak is, hogy el tudjam dönteni, mit akarok és meddig merjem feszegetni a határaimat, képességeimet.
A héten elég sok negatív dolog ért, így visszagondolva. Bántó volt az is, hogy valaki több száz kilométert utazik, de hatvan kilométer mégis elválasztott, hogy találkozzunk. Belefáradtam, hogy mindig én görcsölök, én vagyok az, aki nagyon ragaszkodik máshoz. El kell engedni dolgokat, embereket.
A héten belefutottam egy zaklatóba is. Bár ő azt gondolja hálás kéne legyen az, aki tud az ő nagyszerű ajánlatáról. Hetekkel ezelőtt közöltem vele, nem aktuális. Igyekeztem udvarias lenni, de pont az a fajta, aki nem ért a szép szóból. Mindig bosszankodom, hogy belemgyek ilyen vitákban, viszont a válaszommal igyekszem megtisztelni, erre tovább piszkál egyre nyersebb stílusban. Már bunkó módon írja, neki mindegy hogy döntök, de blabla. Hála az égnek. Bár tudom nem mindegy, mert Mlm rendszer, de legalább paraszt, és "nem érdekli" hogy döntök. Persze, aztán tovább zaklat. Te jó ég! Na az ilyenektől tudok falra mászni. Ezeket nem lehet levakarni, tapadnak, mint a piócák. Aztán átmegy olyan stílusban, hogy ha még érdekelne is, tuti nem vele akarnám ezt megbeszélni. Na erről ennyit.
Hogy akar valaki nekem annyira jót, ha nekem kell fizetni? Kértem, telefonon beszéljünk kulturáltan. Erre már nem volt hajlandó... Megnéztem a videót, nem győzött, meg, és még mindig erősködött. Ezek úgy tudnak hazudni, mintha olvasnák. Erre születni kell. Én teljesen az ellentétje vagyok, szóval nekem rossz üzlet lenne. Ismerek párat, akiket jól kihasználnak, mert nem tudnak nemet mondani hasonló üzletekre. Az utolsó pénzüket is kicsalják és még el is hitetik velük, hogy dolgoznak. Kell ehhez naivitás, hogy bedöljenek az emberek és jó érzékük van, hogy ki fog ráharapni. Én nem. A férjem meg pláne nem. Ő meg se hallgatja őket.
A vidéki házamat eladtam több mint két hónappal ezelőtt, és amennyi fejfájást okozott, az utóhatás se maradhatott el, ugyanis a közműveket nem sikerült átiratni. Illetve, lassan már cél egyenesbe jutok, de sok intézkedés kellett hozzá. Érdekesnek találom a törvényt. Egy ügyvéd nem tudott még tanácsot se adni, mert az anyukájának sem tudott hasonló helyzetben segíteni. Én nem adtam fel, és az egyoldalú szerződésfelbontás sikerült!! Jó lenne ha ezt sokan tudnák, hogy van megoldás!!!
A negatív dolgok mellett természetesen történtek pozitív dolgok is. Sikerélmények halmaza, bár nagyon meggondolom kikkel osztom meg, és ez nagyon jó így. A másik, hogy egyre jobban rendbe vagyok magammal. Az, hogy nem tudom magamról lemosni a gyerekkori és fiatalkori bélyegzéseket magamról, ez állandóan arra sarkall, hogy még erősebb legyek, és egy percig nem tévesztem szem előtt ki voltam ( hogy is tudnám, ha állandóan erre emlékeztetnek a jóakaróim ), de azt főként szem előtt tartom, hogy hova jutottam el azzal a nehéz battyúval, amit egy életen át cipeltem és egyedül, illetve Isten segítségével dobálok ki egy - egy kisebb "romlott" dolgot az életemből. Egyre jobban érzem azt, hogy a jó Isten fogja a kezem és a nehéz pillanatokban Ő segít nekem. Emberekben rengeteget csalódtam. A legutóbbi óriási nehézség, ami az életünket megkeserítette, és azt éreztem én már nem bírom tovább, Istent kértem, hogy segítsen. Azóta nagyon megváltozott minden. Van bennem egy fajta nyugalom, és nem vagyok többé egyedül. A dolgaink ráadásul el kezdtek szépen rendeződni. Nem csak egy dolog. Az élet nagyon sok területén kezdenek rendbe jönni a dolgok. Én meg egyre boldogabb vagyok. Könnyebben veszem az akadályokat és a nehéz, szomorú helyzetekben nem érzem már annyira egyedül magam, elveszettnek. A szkeptikus megjegyzések meg nem érdekelnek. Én is voltam szkeptikus, de jobb ha nem mesélem, mire mentem vele...
Az életben voltak, vannak, lesznek nehézségek, azokon nem tudunk változtatni, csupán a hozzáállásunkon...
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó