2023.06.10. 10:06, Elekes Timea Izabella
Pár hét után össze tudtam szedni magam...
Egyedül vagyok, és így sikerült nagyon sok mindent átgondolni. Az elmúlt napokban hullámzó érzelmeimet figyelembe véve nem mondhatni, hogy hú de stabil egyén lettem volna. De nézzük a jó oldalát, voltak néha könnyebb, jobb perceim is. Napok nem,de még órák sem. Azzal kezdődött a hét, hogy újra orvosokat jártam, mert a lábam kicsit sem javult. A kórházat nem akarom minősíteni, meg hogy miket láttam ott, annál intelligensebbnek tartom magam. Most nem számít, ha ez beképzeltségnek tűnik. Értek más bosszúságok is, de tisztelem magam annyira, hogy nem alacsonyítom le magam arra a szintre, hogy ezeket ecseteljem. Nos, ezek letudva.
Szóval, pár hét eltelte után, úgy döntöttem összeszedem magam, és újabb célokat tűzök ki. Igaz, járni nem tudok, és a "ház rabja" lettem egy időre, de ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy újra tanuljak, olvassak. Mivel sok rémálmom volt, és sajnos eléggé szorongós típus vagyok, így belevágtam egy szorongásoldó minikurzusba, mellette a pszichológiát tanulom.
Ahhoz képest jól viselem az itthoni létet, talán a beletörődésnek köszönhető, hiszen betegség esetén két hetet alig bírok feküdni. Bár stresszelek a történtek miatt és a következmények miatt, de bizton állítom, a depresszió elkerült, hála a jó Istennek. És igyekszem nem aggódni a jövő miatt... hiszen erről szól a minikurzus. Az önsajnálattal viccelni szoktam, hogy néha megengedem magamnak, de csak öt percig. De valójában nem sajnálom magam, ezt meghagyom másnak. Tudom sokan sajnálnak, de csupa jó indulatból, nagyon aranyosak. Nem értik miért történik ez a rossz velem, egy héten kétszer is. Tulajdonképpen én sem értem, és nyilván jobb lenne, ha nem így lenne, de ha már ez történt, ebből kell kihoznom a legtöbbet. Koncentráljak a gyógyulásomra, és ennek érdekében tegyek meg mindent.
Elvileg jövőhéten kezdődik a gyógytorna. Borzasztóan hiányzik az edzés, már a gyógytornának is örülni fogok. Az edzés nem csak formál, de boldoggá tesz, egészségesek leszünk tőle, és számtalan más pozitív hatása van. Aki rendszeres edz, tudja miről beszélek.
Hálás vagyok a férjemnek, aki mindvégig öt órákon keresztül mellettem volt a kórházban, és itthon is óriási segítség. Nem is tudom mihez kezdenék nélküle. Gyakran ágyba hozza az ételt, teljesen elkényeztet. Tegnap például kiment vásárolni, én nekiálltam mosni és mosogatni. Rendesen megszidott. Persze én azt hittem megdicsér, de sebaj. Annyira félt és vigyáz rám, jobb férjet nem is kivánhatnék magamnak. A kisfiúnk persze rengeteg puszit ad a lábamra, hogy hamarabb gyógyuljon.
Amikor túlságosan sajnálnak, vagy az Istent és a hitet keverik bele a balesetembe, meg ha olyan megjegyzést kapok, hogy peches vagyok ( ami jelen esetben jogos ), valahogy kicsit bánom, hogy ennyire nyilvánosan osztottam meg, hogy balesetem volt. Ami történt velem, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem hiszek Istenbe, vagy ha igen akkor miért történt ez. Nem szeretem ezt feszegetni. Ez az a kérdés, amit csak úgy el kell engedni és csak előre nézni. Általában én, sőt mindig tudni akarom, hogy miért történnek a dolgok, de erre nincs válasz és nem akarok ezen agyalni. Viszont ha nem osztottam volna meg az esetet, nem lenne miről irnom, nem igaz?! Esetleg a sok szomorú vers és idézet hagyna kérdéseket másokban. Na de, ne bánjunk semmit, pláne amin nem tudunk változtatni, hanem vegyünk egy mély levegőt és lépjünk tovább. Átvitt értelemben, persze, hiszen nehézkes a lépés. Érdekes a szóhasználat, mert a minap a cégnél voltam, és megjegyeztem rohanni kell a gyerekért, úgy, hogy nagyon sántitottam és max az utcasarokig tudok segítség nélkül elmenni. Szóval, elég viccesen hangzott. Nagyon szeretem a magyar nyelvet, a többértelmű szavakat. Annyi mindent tanulnék még egyébként. Jelenleg egy iskolát a balesetem miatt szüneteltetnem kell és ez borzasztó rossz érzés. Annyi pénz, energia, szorgalom, kitartás van benne. Na de veszek egy mély levegőt most, és ezt is elengedem. Borzasztó nehéz, de most nem akarom magam ezzel gyötörni, meggyógyulok és visszatérek.
Nagyon sok barátommal beszélek telefonon, és elképesztő, hogy ilyenkor ébred rá az ember, hogy nincs egyedül. Én szívesen beszélnék másról is, de jelenleg erről szól az életem és annyira visszakanyarodik a beszélgetés ebbe az irányba. És akikkel beszélek, valóban törődnek velem és ez nagyon jól esik.
Lelkileg nagyon sokat segít, bár jobban szeretem a személyes találkozásokat, de remek lehetőség, hogy legalább telefon beszélhetünk szeretteinkkel, barátainkkal. Olyankor nem vagyok annyira egyedül. A gyomorideg alább hagyott és a rémálmok sem gyötörnek már annyira. A Prána légzés rengeteget segít és pihenek amennyit csak tudok. Éjszakánként nem alszom jól. Bár megszoktam hogy egyedül vagyok, néha elviselhetetlen a férjem hiánya, és valahogy nem tudok nyugodtan aludni, vagy pedig nagyon fáj a lábam. A meleg fürdő eddig ellazított, de mivel a lábaimat jegelni kell, ezért inkább csak szenvedés a fürdő. Inkább a börömre és az étkezésemre próbálok odafigyelni. Arcápolási rutinomon változtattam kicsit, jobban odafigyelek rá a több időnek köszönhetően. Az étkezésemre pedig úgy figyelek oda, hogy gyakran eszek keveset. A balesetet követően majdnem két hétig alig tudtam enni valamit, utána pedig már tudatosan kezdtem erre figyelni. A húsz évvel ezelőtti balesetnél volt az, hogy "kövérre ettem magam", ezért erre nagyon figyelek most. Két kilót fogytam. Az arcápolási rutin mellett másra nem igazán figyelek, hiszen alig megyek valahova. A körmöm beszakadt a balesetnél, úgy hogy leszedtem a géllakkot és most pici körmeim vannak, és semmi körömlakk. A körmözés kikapcsolt, de nem tudok órákon át ülni, lógatni a lábam. Döbbenet, hogy ennyire fájnak még a lábaim. Az időjárás nem túl kedvező, és annyira megérzi a két lábam, mintha mindkettő eltörött volna. Na de lesz jobb is egyszer.
A kisfiúnk itthon nem eszik túl jól, múlt héten beteg is volt. Hát nem volt egy könnyű hét, röviden ennyi. Nagy megkönnyebbülés, hogy csodás óvónénije van, akit nagyon szeretünk. Tulajdonképpen mindenki kedves, és örülök, hogy egy ilyen szuper óvodában járhat. Nagyon büszke vagyok a kisfiúnkra, mert elképesztően jól focizik. Telefonzseni. A telefonnak - bevallom őszintén annyira nem örülök, de elképesztő képességgel rendelkezik és a szakértők azt mondták, hogy az autista gyerekek általában informatika zsenik. Tehát majd kap egy laptopot és akkor ügyesen megtanulja profin kezelni a gépet. Gyönyörűen szerkeszt most is. Elég sok mindenben én kérdezek már tőle, és imádom, ahogy lelkesen tanít. A másik érdeklődési köre az angol, ami szintén jellemző az auti gyerekekre. Ügyesen számol már, nagyon érdeklődő. Amióta itthon vagyok, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, ugyanis utóbbi időben annyira apás volt, hogy én teljesen háttérbe szorultam. Az apukája sokkal szigorúbb, mint én. Mondom is gyakran, ha olyan a szitu, vedd át, engem levesz a lábamról. Teljes rajongással odavagyok érte. Nem könnyű a gyereknevelés, de ez egy olyan feladat az élettől, ami valóban értelmet ad az ember életének. A legcsodasabb dolog, ami valaha is történt velem, hogy megszületett a kisfiúnk.
Időközben a minikurzus végére értem, és azt kell hogy mondjam, nagyon hasznos tanácsok vannak benne. A pszichológia iránti érdeklődésem egyre nő, és bár szinte még gyerek voltam, amikor el kezdtem érdeklődni és olvasni ilyan jellegű könyveket, utána több tanfolyamon is részt vettem, különböző előadásokat hallgattam, mégis azt érzem mindig tudok újat tanulni, sőt, mindennek ellenére alig tudok valamit. Az önismeret nagyon fontos, és elképesztő amikor azzal szembesülök, mennyire igaz rám az a mondat. Nagyon sok mondat. A gyerekkor nagyon meghatározza egy ember jövőjét. A kialakult énjét, szemléletét a világról, vagy akár saját magáról. Félelmetes a felismerés, hogy mennyire torz képet tudunk alkotni magunkról, és másokról. És iszonyú nagy meló ezen változtatni. Az emberben hosszú éveken át táplált érzéseket és kialakult képeket, hozzáállást, gondolkodást nem lehet megváltoztatni egyik pillanatról a másikra. Hosszú kemény évekbe telhet, én mégis belevágtam... jelenleg ezen az úton indulok el, hogy megismerjem magam...
Köszönöm, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó