Megélem a pillanatokat...2023.11.04. 16:52, Elekes Timea Izabella
Csodálatos őszi napok...
Olyan jó megállni egy pillanatra, és észre venni a lehulló leveleket a fáról, vagy csak érezni a szél simogatását... Úgy érzem pezseg az élet körülöttem, mégis van időm megélni a pillanatokat...
Érdekesen tudnám megfogalmazni a mostani életemet, illetve annak a megélését. Sok mindent csinálok, és mégis úgy érzem rengeteg időm van arra, hogy észre vegyek mindent körülöttem. Az elmúlt évek során nem igazán sikerült észrevenni és értékelni a pillanatokat. A sok rohanás annyira rányomta a bélyeget az egész létemre, hogy még egy utazás során se bírtam lassítani. Az agyam minden alkalommal már a más napon pörgött. Egyszerűen nem tudtam élvezni a pillanatokat, sem megélni azokat. Igyekszem többet pihenni, és amit eltervezek, úgy valósítom meg, hogy egyből elkezdem, amikor érzek akár egy kis affinitást is. Egyik legjobb módszer arra, hogy semmit se érezzünk kényszernek.
A tanulásaimat úgy osztom be, hogy pihenés után kicsit és elalvás előtt. Az ékszer készítés pedig tökéletes egy jó kikapcsolódásra. Hihetetlen sikere lett, amiért nagyon hálás vagyok, sok érdeklődő van, és hamar kialakult egy olyan közösség, akik értékelik a munkánkat. Nem voltak nagy vágyaim, hiszen nagyon hobbi szinten kezdtem, így igazán kellemes meglepetés volt a sikere. A riporteri munkám is szépen alakul, és olyan jó érzés újra benne lenni. Csodálatos az írás, csodálatos a magyar nyelv. A legszebb a világon. Utána az angol. A kisfiammal továbbra is "nyomjuk" az angolt, és mindketten szépen haladunk. Mindennapos kötelező feladatokat teljesítünk, amit soha nem érzünk kényszernek. Imádom, hogy a kisfiam már ébredés után jön, hogy angolozzunk. De tényleg. Még fel sem ébredtem és a feladatokat oldjuk meg. Nem akarom visszautasítani, mert szeretném ha megmaradna ez a lelkesedés benne. Boldog vagyok. Nem mondom, hogy soha nem vagyok szomorú, vagy esténként nem vagyok magányos, vagy éppen nem uralkodik el soha rajtam a rossz kedv, esetleg a negatív gondolatok, de hamar kilábalok ezekből. Minden apróságnak, kisebb sikereknek is nagyon tudok örülni, ez a szokásom meg maradt szerencsére. A legnagyobb kihívás számomra azt megtanulni, hogy alább hagyjak az önkritikával és az óriási elvárásoknak magam felé. Van egy kiváló oktatóm, aki ebben szokott segíteni nekem. Szeretem azt is, hogy egy tükröt tart felém. Nyilván képletesen értem ezt. Erről jut eszembe, hogy annyira szeretem a magyar nyelvet, a több értelmű szavakat, és ha a kisfiammal beszélek, ezt mind - mind félre kell tenni, mert nem érti. De ma már a kitörések helyett meg mondja, nem érti, mondjam úgy, hogy értse. A legegyszerűbben fogalmazok, ha vele beszélek. A kisfiam tanított meg a türelemre, és kitartásra. Annyi mindenért hálás vagyok neki. A magány sem kerít már annyira magába, mert mindig velem van, illetve estig, amíg le nem fekszik. Utána egyedül maradok a gondolataimmal. Olykor jó, olykor kevésbé... De akkor szoktam írni. Kedvenc dalaimat hallgatva, jön az ihlet. A múltkor fél óra alatt írtam meg egy dalszöveget úgy, hogy a dallam is meg volt a fejembe.
A régi munkám olykor nagyon hiányzik, de az élet nagyon szépen elrendezte ezt is. Fokozatosan szoktatott hozzá az elvesztéséhez, nem hírtelen. A balesetet követően a testi és lelki fájdalmak olyan erősek voltak, hogy nem bírtam a munkára még csak gondolni sem.
Annyi harag és düh volt bennem, hogy azt hittem, ki se tudok mászni ebből. Ma már elengedtem ezeket. Az igazságtalanságot nem felejtettem el, de a szép emlékek is szépen visszatértek, viszont már nem őrlöm magam, hogy nem értették meg a sérelmeket, és az érdekeim kicsit sem érdekelték őket, hanem megalazás sorozata jött a megértés helyett, vádlásokkal fűszerezve. Őszintén szólva annyi rossz emlék maradt, hogy ezt a szakirányt kicsit hanyagolni szeretném, és más úton akarok elindulni. Ha abban a szakmában nem az empátia az első, semmi keresnivalóm ott, és a bizonyítványom is elsülyesztem. Na, csak kijött belőlem. Kijött, igen, mert néha tényleg nagyon hiányzik az a munka és az a közösség, persze néhány embert leszámítva. De a sors mindenkit utolér... Nagyon hiszek benne, hogy amit adunk, azt kapunk. Velem igazságatalanok voltak, de az élet pótolt engem számtalan szép dologgal, és a "rossz embereket", ahogy Arnold nevezné, megbünteti az élet. Mennyire érezte a kisfiam minden rezdülésem... mennyire nehéz volt... és mennyire mellém állt. Egy hét éves autistának több esze van, mint sok felnőttnek. Határozottan állítom. Azóta nagyon vigyázok a lelkemre. A testemre is igyekszem vigyázni, de igazából az angyalokra bízom magam. A baleset során bebizonyosodott, hogy néha nem lehet elkerülni dolgokat, bármennyire is igyekszünk. Azóta talán kicsit babonás is lettem. Folyamatosan rajtam van a piros védelmező karkötő, és egy stresszes pillantba pl. egy zsája cukorka nyugtatott le, amit az oktatóm adott. Lenyűgöző. Valószínű, ezek elképzelt dolgok, de működik, akkor meg nem mindegy?! Az a lényege az életnek, hogy találjuk meg a helyünket a világban, és érezzük jól magunkat. Semmi más. Mert ha ez sikerül, nagyon sok minden más a helyére kerül. Emlékszem a hajszoltságomnak és mentálisan megterhelő munkámnak köszönhetően három havonta beteg voltam két hétig. Most már regenerálódtam és meg vagyok erősödve, szóval teljesen biztos, hogy már jobban bírnám, de ugyanakkor én hosszútávon gondolkodom. Az egészségemre ezerszer jobban fogok vigyázni, mint eddig és az egészség elsősorban a mentális egészséget jelenti. Másrészt pedig olyan helyet igyekszem találni, ahol meg vagyok becsülve. Nem mondom, hú, de nagy önbizalmam lett, de tisztelem magam annyira, hogy nem alacsonyítom le magam olyanokhoz, akiknek a szájuk nagy a tudásuk helyett. Az élet olyan emberekkel hoz össze, akik nagyon értékesek, és igyekszem ilyenekkel körülvenni magam, akik igazi értéket képviselnek, akik a tehetségük mellett emberek maradtak. Hálás is vagyok a sorsnak, hogy egyre több ilyen embert ismerhetek meg. Ha idén sikerül egyik vizsgám, akkor majd elgondolkodom hogyan tovább. Van elképzelésem, de az sem kizárt, hogy az élet hoz magával olyan megoldást, ami nekem jó lesz. Az egészség, békesség, szeretet legyen meg, a többi rendeződik, melyen hiszek ebben!
Köszönöm, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó