2024.02.17. 17:47, Elekes Timea Izabella
Hónapokig árnyékom voltam önmagamnak...
Nagyon vártam, hogy írjak végre... végre valami jót. Írtam én ugyan két blogot is, és annyit gondolkodtam, hogy publikáljam - e, hogy végül úgy döntöttem, hogy nem fogom. Azért nem, mert a rossz időszakról meséltem, amit ugyan meg szerettem volna osztani, és ígértem is, hogy ha éppen jól vagyok, azt írom le, és ha nem, akkor azt. Viszont, amikor elolvastam, még rosszabb kedvem lett, és ezt nem akarom senkivel tenni... Szeretnék adni valami pluszt, hogy ha valaki olvassa az írásom, azt érezze, hogy nem fölöslegesen raboltam az idejét...
Nagyon rohan az idő. A napok, a hetek, mégis annyi minden történik. Volt nagy keserűség, rosszullét, bánat, sírás, hangulatingadozás, minden. Azt kell, hogy mondjam, ilyenkor semmi nem segít. Nincs csodaszer, csupán az akarat. Az akarat, hogy változtassunk és ezáltal kimásszunk a depresszióból. Elsősorban magunkon tudunk segíteni. A környezetem nem látta és nem tudta min megyek keresztül, csupán akivel megosztottam. Az évek során megtanultam ezt uralni annyira, hogy ne kérdezze meg mindenki, hogy mi a baj, mert látom valami nincs rendben. Félretenni lehet ezeket a fájdalmakat kicsit, amikor a helyzet úgy kívánja. Ugyanis nem tartozik senkire mi hogy érezzük magunkat. Pláne olyanokra nem, akik úgysem értenének meg. És hát lássuk be, nem sok ilyen van.
A lényeg, megtanultam újra, hogy tudok kicsit félrevonulni, és rendezni a gondolataimat. Felismerni, mi az, ami éppen nem működik az életemben jól, és megpróbálni azt megoldani. Én csak úgy nevezem: randi a lelkemmel. Nagyon fontos, hogy időt szánjunk erre. A rendszeres edzést elkezdtem egy ideje, de a futást is rendszeresítettem, emellett visszamentem a régi személyi edzőmhöz, és ezek nagyon sok pluszt adnak az életembe. Az étkezésemre meg ismét tudatosan figyelek.
Nem olyan régen volt egy üzleti megbeszélésem, ami nagyon kellemes, sikeres és eredményes lett. Erről később fogok beszámolni, de hálás vagyok az égnek, hogy ilyen lehetőségek adódnak, és a szétcincált életemben a legjobbkor toppannak be ilyen értékes, példaértékű emberek. Félelemmel ugyan, de mégis igent mondani igen csak nagy felelősség akkor, amikor nem hiszünk magunkban, de akkora az akaraterő, és a hit, hogy ez a dolog működni fog, mégis felemelő érzés. Bár egy nagy feladatban benne vagyok jelenleg, és ez okozta számomra a hihetetlen nagy stresszt, végül a brutális rosszullétet. Borzasztó nehéz ebből felállni, de adtam időt magamnak, és eldöntöttem ugyan, hogy feladom, de az nem én lennék... kérem a jó Istent vezesse léptem, és adjon erőt, hitet, és bátorságot, hogy folytassam és elérjem a célt. Kezdek újra magamra találni, és elmondhatatlan hálás és boldog vagyok...
Annyit még mindenképp megemlítek, hogy a rosszullét oka az is, hogy közeledik az iskolaválasztás a kisfiamnak. Voltunk is foglalkozáson, és volt pici csalódás. Nem is csalódás... nem tudom minek lehet nevezni ezt. Nem voltak elvárásaim, mégis rosszul érintett, amikor az összes gyerek bátran bekapcsolódik az aranyos foglalkozásba, az én babám meg rajtam csüng és láthatóan nem köti le a tanulás, hanem azt várja menjünk már haza. Szédülten jöttem ki az iskolából, kétségek gyötörtek és kicsit elfogott a félelem. A barátaimmal való beszélgetés segített, és az edzés. Na meg a motiváló könyvek. Hiszen a helyzetet nem tudom megváltoztatni, hát magamon kell változtassak. Muszáj a gondolkodásomon változtatni, hogy ne tegyem tönkre magam. Keveseket pihentem, amikor nagyon rosszul kezdtem lenni. Pedig az egyik legfontosabb dolog a pihenés. Az életkedv is lassan visszatér, és nem minden szürke, ha kipihent az ember. Ezt soha nem szabad elfelednünk. Régen nagyon sokat segített a motivációs videóim. Saját tanítom voltam. Működött a dolog. Már gondolkodtam, hogy újra kezdem. De rengeteg tervem van, és nem tudom marad - e időm rá.
Az biztos, hogy elsősorban olyat kell tennünk, ami nekünk jó, és boldoggá tesz. Hónapokon keresztül azt éreztem, hogy csak úgy vagyok, és a baleset következmenyeképp a sok veszteség, főleg a munkahelyem elvesztése után csak árnyékom voltam önmagamnak és nem találtam a helyem a világban. Most érzem azt, hogy kész vagyok továbblépni, és elengedni... Hiszem, hogy értékes vagyok, és igenis lesz egy olyan helyem, ahol megbecsülnek és képes leszek megmutatni, hogy sokkal többre vagyok képes, mint amit elvárnak tőlem. Ehhez hatalmas akaraterő kell, kitartás, meg hit. Egyedül nem is lennék képes rá, de tudom a jó Isten velem van. A kisfiamnak szüksége van egy teljes értékű anyára. Rengetegszer vígasztalt. Nem ez lenne a feladata, de nem bánom, hogy látja ezt is. Azt már megtanulta, az életben vannak nehézségek. Az apját már kérdőre is vonta, miért nem vígasztalja anyát. Nagyon okos, és nagyon érdekes dolog ez. Az egyszerű dolgokat nem igazán érti meg, és nem tudja követni, de az élet nagy dolgait abszolút megérti. Nagyon várom, hogy újra tanulmányozzam az autizmust, mert nagyon - nagyon érdekel.
Hm... az élet. Na igen...
Elgondolkodtam, hogy mit változtatnék az életemen, ha újra kezdhetném. Fura, de mindent. Csupán azt kivéve, hogy a férjem és a kisfiamat választanám most is, csak sokkal de sokkal előbb, és Arnold egy kistesót kapna, amire annyira vágyik. Azt mondják, hogy ne azt bánd, amit megtettél, hanem amit nem. Én nem így gondolom. A pályaválasztást illetéen is határozott elképzeléseim vannak, mint az élet minden területén. Kár, hogy ilyen későn értem meg ezekre a dolgokra... Ezért nyilván nem fogok bánkódni, csupán megállapítottam, mennyi fájdalomtól kieméltem volna meg magam, ha érettebb lettem volna, és nem hagyom magam befolyásolni... Na de, mint tudjuk, abból kell a legjobbat kihozni, ami van. Most éppen ezen vagyok. Én nem akarok azok a megkeseredett nők közé tartozni, akik életük végéig cipelik a sok fájdalmat és terhet, ezzel totál megkeserítve a saját és a környezetükben élők életét. Határozottan óckodom ettől. A migrénem a stressz és fáradtság miatt picit gyakoribb lett, de ezen is igyekszem változtatni, hiszen azt sem akarom, a fiam úgy emlékezzen rám, hogy míg kicsi volt, anya sokat nyavajgott. Ha azt látja Colat iszom, már tudja, fáj a fejem. Ugyanis a Cola és a fájdalomcsillapító jó a migrénemre. Én állandó rettegésben éltem gyerekkoromban, hogy anya meg fog halni. Szörnyű volt. A kisfiam azért szerencsés, mert a férjemmel szeretetben és békességben élünk. Ilyen szeretetben nevelni a gyereket úgy gondolom, hatalmas áldás. Sokat kell dolgozni egy házasságon, és igaz, hogy sokszor voltak mélységes völgyek, és úgy éreztem ebből nem tudunk kimászni. De sikerült. Hajlandóak vagyunk ezért tenni, és ez a titok, hogy jól működik.
Annyi fájdalom és küzdelem van az életben, kell egy hely, ahol megpihenhetünk. Ez pedig a család, az otthon. Sokan a munkába menekülnek, mert nem bírják az otthoni légkört. Én is éltem így... rengeteg túlóra, mert nem vágytam haza. Jól kerestem, de ez csak az anyagi része. Mit számít, ha sok a pénz, ha nincs kivel megosztani az érzéseinket?! Mindig is azt vallottam, csak úgy működik egy kapcsolat, ha mindkét fél odateszi magát. Ezért nem is hiszek a távkapcsolatokban. Nyolc hónapos terhes voltam, amikor a férjem külföldi állásajánlatot kapott, mint zenész. Azt mondtam, a gyerekemnek apa kell és nekem férj... Bár tudom anyagilag mennyire más lett volna, de nem tudott volna senki olyan összeget ajánlani, hogy a válaszom más legyen. Ezt most is így gondolom. Hogy is lehetett volna dolgozni a házasságunkon, ha több ezer kilométer választ el?! Nem vetek meg senkit, aki azt az utat választja, viszont tisztában kell lennie mindenkinek, hogy milyen veszélyeknek teszik ki magukat. Emberek vagyunk, tévedünk, vétkezünk. Ezért kell az elején minden eshetőséget átbeszélni. Én tudom mit akarok. Ezt akarom, ami most van. A családomat. Azzal a tökéletlenségget, ami nekem tökéletes. A túlságosan tökéletes nem létezik. A nehézségek is azért adódnak, hogy megerősődjünk, a sötét felhők, melyek könnyeket fakasztanak, azért, hogy valóban lássuk és értékeljük azt, amikor kisüt a nap, és érezhessük milyen szerencsések vagyunk, és legyünk hálásak az égieknek ezért...
Köszönöm, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó