2024.04.07. 15:32, Elekes Timea Izabella
Nagyon nem jó irányba megy a világ...
Bár a héten sok megbeszélésben volt részem, őszintén szólva volt kellemetlen is, félrevezető, míg más reménykeltő, izgalmas.
Az egyik beszélgetés során rájöttem mekkora a rivalizálás, irigységgel fűszerezve. Egy másik igazságtalan beszéddel teli, és még ötletem is van, hogyan történhetett a hiba, és még egy másik, amiben kissé ferdítve kaptam az igazságot. Tehát egy héten három olyan beszélgetésem volt, melyben a negatív dolgokat pozitívnak állították be, azaz tisztán érezve a rossz indultot, igazságtalanságot és mégis úgy adták elő az én érdekemet nézik... Nem üzleti megbeszéléseim voltak, de erről is mindjárt mesélek.
Úgy érzem eljött az ideje, hogy ne kezeljem tabúként azt, hogy mi is történt velem tavaly óta, hogy elvesztettem az állásom a baleset után...
Bár otthoni munkákat végzek, az ékszereimmel foglalkozom és egy cégnek vagyok a partnere, ennek ellenére hiányzik a munkám. Hónapokon át küzdöttem, hogy találjak állást. Fájó szívvel tudatosult bennem, hogy négy órában lehetetlen. Szóval, hiába tanultam annyit. ( na jó nem ). Szomorú valóság, hogy az ember négy órában dolgozhat, és máris minden esélyt elvesznek, hogy dolgozhasson valaki. De a döbbenetes mégis az, hogy sok helyre adtam be az önéletrajzom, hogy önkénteskedjek. Még arra sem jött válasz. Ilyen felállásban, picit sem lep meg, hogy ismerősök sem tudtak ajánlani semmit, csak ígéretekkel tudtak szolgálni... Vannak persze olyan szervezetek, ahol az önkéntességet elvárják, amit szívesen vállalok is, de az nagyon nem korrekt, hogy ez teljesen egyoldalú, gyakorlatilag kihasználás. Az hogy ha valaki arra használ, hogy a sajat üzletét felépítsem, míg az enyém teljesen háttérbe szorul. Voltam is egy olyan önkéntes helyen, ahonnan "futva menekültem". Az emberi egoizmus és pofátlanság végtelen. Az üres beszédek pedig nálam nagyon kíverik a biztosítékot, pláne, ha valaki nagyon nagyra tartja magát, főleg a semmiért...
Tehát azt az űrt, hogy elvesztettem az imádott munkámat, nem sikerült betölteni... még... Bár, most hét közepe van még, és nem adom fel... Órákon át sétáltam a volt kolléganőmmel és beszélgettünk, ez csak még jobban ráébresztett mennyire fáj az, hogy az igazságtalanság miatt történt ami történt, és két ember konkrétan a felelős ezért... Bár nagyon gyenge voltam és feladtam a harcot velük, amikor eljöttem, álmomban nem gondoltam volna, hogy a négy óra miatt máshol esélyt nem kapok. Ha tudom, hagytam volna a megaláztatást... talán... nem tudhatom igazából, mert nekem úgy kellett döntést hoznom, hogy még gondolkodni sem voltam képes... Na de ezt nem is ecsetelem tovább... A lényeg már úgyis lejött, szerintem. Igazságtalanság és fájdalom.
Ez a kettő szó jellemzi ezt a hetet... de ( !!! ) mint mindig, most is van tanulság, sőt, ettől még erősebbnek érzem magam, de még motiváltabbnak is.
Napi szinten voltak programjaink, feladataink, a legmeghatározóbb, hogy kisfiam megkapta a szemüvegét. Nagyon helyes benne, naná!!! Hamar hozzá szokott, de az oviba még nem hagyom nála. Igen, állandó szemüveg, de már nem érdekel más mit gondol rólam erről. Ha véletlenül eltörne, és valaki kifizeti a 208 ezer
Ft.ot, ( igen, annyiba kerül ), akkor meg lehet kérdőjelezni a döntésem, de addig nem. És még biztosítást se lehet kötni rá az Optikában.
Bár az élet tele van meglepetésekkel, és az emberek viselkedését könnyű megfejteni, mégis nehéz. Könnyű, mert ha valaki kicsit is jó emberismerő, vagy a cinikus megjegyzést megérti, vagy, akár a szemrehányás, számonkérés, vagy irigység jeleit felismeri, akkor könnyű az emberi természetet felismerni, és véleményt alkotni az illetőről ( akár életre szolóan is ). Ugyanakkor nehéz, mert vannak túl bonyolult helyzetek is. Gyakran a mosoly mögött rejtőzik a legnagyobb áruló... és ezt nem is szeretném bővebben kifejteni...
U.i. Korábbi történések...
Köszönöm, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó