2024.09.08. 19:45, Elekes Timea Izabella
Minden jó, ha a vége jó...
Igazából jól megy minden szinte, ne is értem ezt a hangulatot magamon. Persze leszámítva az eddig is fennált problémákat, melyeket most sem fogok ecsetelni, hogy milyen egy autista gyereket nevelni. Eléggé magamba fordultam, és már nem osztok érzéseket barátoknak sem, szinte senkinek. A napló írás maradt meg nekem. Jó legalább abba elmesélni a nap történéseit, igazi érzelmeim. Teljesen őszintén.
A hét elején a bizonytalanság eléggé korbezárt, de a hét másik felében jött a megnyugvás, elfogadás, boldogság...
Legutóbbi blogban a merész kijelentésem az volt, hogy nem akarok a hazug világ forgatagában elveszni, és csak az igazat mesélem el. Ez valahol igaz is, mert akik hazudnak, azok nagyon falcsul állítják be a dolgokat, és hazugságra születtek. Ezt nem igazán lehet megtanulni. Én inkább elhallgatok néhány dolgot, vagy nem beszélek róla, szerintem ez a legbölcsebb döntési lehetőség. Legalábbis bízom benne, hogy jó a meglátásom.
Van pár napom, hogy összeszedjem magam, ha önálló és független akarok lenni. Nem nagy dolgokról beszélek, amikor a függetlenségre gondolok, de nagyon fontos, hogy az ember ne fügjön senkitől, ha valamit meg akar csinálni. Tudja önállóan azt a bizonyos dolgot megoldani és nem kell várjon senkire akkor. Én nem vagyok halogatós típus, így nehezen viselem a "majd" szót...
Amikor tanultam a pszichológiát, az elméletet jobban a gyakorlatba tudtam tenni. Azt tanultuk, és tényleg így van (!!!), ha az életedben egy dolog is nem úgy alakul, azaz egy emberi szükséglet nem valósul meg, már bajok léphetnek fel. Hát mondjuk, ha ilyen komolyan mélyre ásunk az emberek életében, óriási bajok állnának fent. Szinte mindenki életében. Fent is állnak ezek a bajok, csak vannak olyan egyének, akiknek minden úgy jó, ahogy van. Én nem vagyok olyan. Én jobbat akarok, törekedni a jobbra, előbbre akarok jutni, célok vannak kitűzve, es igyekszem megvalósítani őket. Ezért nem mindegy mi történik körülöttem, és hogy élem meg... Ezért élem rosszabbul meg azt is, hogy ha nem úgy működik valami, ahogy elképzeltem. Nem mondom, ez nagyon jó szokás, de ettől még igaz. Viszont törekszem a jobb eredményre.
A hét közepén átestem egy olyan ponton, amire szükségem volt... jó nagy sírás, ezzel "búcsúzva" a kisfiamtól, és köszönteni a nagyfiamat. Féltem, hogy milyen lesz az iskola, napokig rettegtem, nehogy valami olyat tegyen, ami miatt el tanácsolják onnan. A szakemberek mind speciális iskolát javasoltak, amit nem tudtam és nem akartam elfogadni. Tudom és érzem, több van benne, és nem akarom elvenni tőle az esélyt, hogy normális élete legyen. Az autizmus nem betegség, hanem egy állapot, nemdebár? Beegyeztek, és azt mondták probaévnek fogjuk fel... Ok. Viszont már jóval túl teljesített az elvarárásaimon... Szereti az iskolát, és hétvégén kérte tanuljunk. Volt házi feladat, amit egyből megoldott. Simán felolvasta a betűket, amiket kértek. Egy oldal házi volt, és ő tovább ment és oldotta meg sorra a feladatokat. Elmondani nem tudom mit érzek... az összes fájdalom, keserűség, szenvedés, kínlódás megérte... Egy olyan öröm és megnyugvás járta át testem, lelkem, amit ritkán érez az ember. Én legalábbis. Igyekszem megjutalnazni mindig, amiért hálás is. Egy tünemény. Ha hajat vágok neki, sír, és közben kéri, ne haragudjak vagy előre szól, hogy most sírni fog, de ne legyek mérges. Hihetetlen egy személyiség. Igazi csoda és nagyon sokunk számára példaértékű. Na, ezért nem lehet felismerni az autizmust egyből. Meséltem már a nehéz pillanatokról, a hírtelen kitörésekről, és most mesélek arról, milyen magas érzelmi intelligenciával rendelkezik. Nem, nem az én hangulatomtól függ, hogy milyennek látom, vagy hogy ma jó napom van és jót mesélek róla, hanem valóban így "működnek" ők.
Kértem a jó Istent, ha egy kívánságom lehet, akkor az az, hogy jól menjen az iskola. Nem vagyok telhetetlen, de ha újat kívánhatnék, hétfőn nagy szükségem lenne ismét egy csodára... így most arra kérem a jó Istent, hogy legyen velem akkor is, és segítsen... Utána, azt hiszem az összes vágyam teljesült, amire nagyon - nagyon vágytam... a többi majd megoldódik, és nagyban függ attól, hogy állunk hozzá a dolgokhoz, mint ahogy minden más is, csak mínusz két "teherrel" sokkal nagyobb az esély megbírkózni az élet feladataival...
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó