Április elején Erdélybe utaztunk, és mindent részletesen le szeretnék írni, hiszen rengeteg látnivaló van, és meglehetősen sok időt töltünk itt! Most vagyok elöször Szentháromságon ( Nyárádszereda környéke), de nagyon elnyerte a tetszésemet a falucska és az itteni szokások, a húsvéti ünnepek felhajtása, és az itteni hagyományok! Ja, és még tojást is festettem. Na nem azért nagy szó, mert Sepsiszentgyörgyön nem szoktam, de amióta Budapestre költöztem, eléggé elmaradt nálam ez a szokás.)

Nagyon sok fotó készült, amit a képtárban is láthattok. Időm még nem engedte, hogy írjak, de ígérem mindent leírok. Ami a legfontosabb, hogy lenyügöző az emberek kedvessége, amilyen meleg szívvel fogadnak mindenhol..!

Köszönöm a Nagy családnak a meghívást, és hogy ilyen meleg szívvel fogadtak, és az összes barátnak köszönöm a szívélyes fogadtatást, és igen..., még jönni fogok:))

2010 április 1- én indultunk. Az út kissé fárasztó volt, de azért kellemes. Péntek reggel érkeztünk meg. Ettünk, én ismerkedtem a Joe szüleivel, akik nagyon kedvesek voltak és nagyon örültek nekünk, hiszen már karácsonyra is vártak. Kajáltunk és pár óra pihenés után elmentünk a Joe növéréhez, akinek van egy csodás férje, és egy Iza :) nevű kislányuk, azaz nagy lányuk:).

SZENTHÁROMSÁG, CSODÁS FALU!!!

Azt követő napok is nagyon jól teltek, hiszen nagyon sok embert ismertem meg, és amint említettem, nagyon kedvesen fogadtak. Sajnos az idő nem volt elég kegyes, hiszen elég sokat esett az eső, de nem akadályozott meg az sem abban, hogy elmenjünk a bálba és amikor kicsit derűsebb volt az idő, már mentünk is a természet lágy ölében:) Egyszerűen csodálatos ez a kis falucska, az emberek és a szokások:) 

A romos kastélyt is megnéztük... Szörnyű állapotban van...

A KASTÉLY...

A locsolók (akiktől eléggé elszoktam), már elég korán reggel jöttek, de erről bővebben majd, hiszen nagyon érdekes szokások vannak itt, és most a tojás festés is csodálatos élmény maradt számomra!:))

Tojást festettünk, ami nagy élmény volt számomra, főleg hogy eléggé elmaradt nálam ez a szokás.

Reggel elég korán megjöttek a locsolók, és a gyerekkoromat idézték fel a kisebb korosztály, akik nagyon aranyosak voltak, és locsoló verset mondtak :))

  Szentháromságon a húsvét nem csupán húsvét, mert több szokás van ilyenkor. Pl:

Kókos és reguták:

Ami annyit jelent,hogy valójában végig setálnak 20 év körüli fiatalok (ök a reguták), szépen kiöltöznek, és a kókos, (aki állarcot visel) vezeti a regutákat, hogy melyik házba mehetnek be locsólni.

KOKOS

 Nálunk is voltak, és az egyszerűség kedvéért ezt mesélem el:

Zenei kísérettel bejöttek a kapun. egyik reguta elszavalt egy verset, utána sorra meglocsolt mindenki. Mi pedig tojással, itallal, süteménnyel kínáltuk.

REGUTÁSOK, ZENÉSZEK

  Egyik szokás, ami meg érdekes.

Virágozás:

A virágozás húsvét szombatján történik.

Ez is számomra nagyon érdekes volt, hiszen még nem láttam ilyet (de könyvben mar olvastam erről a szokásról).

Igazából nem tudom miért hívják virágozásnak, hiszen fenyőt tesznek a kapukra. A fenyőt a reguták, es pár segítőkész fiatal ember helyezik a kapukra, és aki akar fizet rá (adomány).  

VIRÁGOZÁS!

Húsvét másod napján (sajnos elég esős idő volt), de ennek ellenére elmentünk a bálba.

A bálba nagyon jó volt. Kolozsvár melletti kis faluban is voltam már régebb (Széken). Itt bizony abban különbözött, hogy volt belépő.

Tetszett a zene is. Az Unikum band játszott. Borral kínáltak, amit a reguták kaptak locsoláskor, és a tojásrántottát lehetett enni, amit ott készítettek el. Viszont egy dolog, ami kissé kellemetlen az itteni lakosoknak, hogy maffia banda itt is megtalálható.

A legszörnyűbb, hogy a rendőrök is félnek tőlük.

A BÁLBA ESTE!
 

Összesítve a bál nagyon jó volt. Táncoltunk, beszélgettünk, és olyan ismerősökkel is találkozunk, akik Pesten barátaink (kicsi a világ)!

Még a vége előtt el jöttünk, éjjel háromkor, és a barátokhoz mentünk beszélgetni. Hajnalba hazajöttünk és lefeküdtünk aludni.

Az elkövetkező napok is nagyon izgalmasok és eseménydúsak voltak. Az eső sajnos sokat esett,de minden nap mentünk valahova, és sok nagyszerű embert ismertem meg.

SANYIKÁVAL, TÜNDÉRI...

Kesőn feküdtünk le mindig, így amikor nem volt muszáj, meglehetősen kesőig aludtunk :)

Az étel nagyon finom volt (hiszen nem tápszer), sokat ettem!!

 Hú, híztam is pár kilót az itt eltöltött idő alatt! - De sebaj - otthon letornázom :))

Szerdán elmentünk Nyárádszeredába a Piacra vásárolni. Meglepődtem, hogy a ruhák jóval olcsóbbak, mint Pesten.

Nyárádszeredába Joe régi zenész kollégáit, és más barátokat felkerestünk, így lehetőségem volt sok embert megismerni. Nagyon kedvesen fogadtak mindenhol és teljesen más, és eltérő a magyar mentalitástól!

Hát… ilyen téren lenne mit tanuljunk mi, akik Pesten élünk!

  Szombaton kirándultunk, ami nagyon jó volt, főleg testmozgás  téren, csak a bokámnak volt kissé megterhelő...:((

Vasárnap volt számomra a legcsodálatosabb a legcsodálatosabb nap, mert a hátsó kertben összegyűlt a nagy család, és miccset ettünk, söröztünk, tollasoztunk, malmoztunk, beszélgettünk, és sokat nevettünk. Ilyen egy igazi összetartó család, és ezzel a gyerekkoromat is újra átélhettem:)) 

MICCSEZTÜNK!

Délután a Tüzes hegyre felmentünk. Lenyűgöző látvány volt. Fentről be lehetett látni az egész falut, és sűrű erdő fogadott!

  A TÜZESHEGYEN

Hétfőn korán keltünk, mert Mezőkölpénybe utaztunk újabb rokonokat meglátogatni. 

MEZŐKÖLPÉNY FELÉ...

Köztük Joe nagymamáját is, aki nagyon kedves idős hölgy, és ha jól sejtem, azonnal megkedvelt. Kaptam egy kabátot tőle ajándékba, illetve én vettem meg Neki köszönhetően, úgyanis utazás előtt pár héttel Budapesten ellopták a két böröndömet sok ruhámmal együtt, köztük: az összes tavaszi kabátomat. Két kedvenc kabátom is. Sajnos, ez Budapesten nem újdonság…

  Az éjszakát Kölpényben töltöttük, és kora reggel Maxi Taxival elutaztunk Marosvásárhelyre nézelődni, és vásárolni. Az időjárás ismét nem volt kedvező, így esőben sétálgattunk és a sport cipőm eléggé beázott, és a bokám a sok járkálástól, és az időjárás miatt is nagyon fájt.

MAROSVÁSÁRHELYEN

  Őszintén szólva, nem igazán szeretek utazgatni...!

Voltam olyan boltokban, ahol nem akartak az eladók magyarul beszélni… A kimerültség, az időjárás, és a bokámban érzett fájdalom miatt – most először honvágyat éreztem Pest iránt ( mégiscsak 10 éve az otthonom), és rá kellett jönnöm, hogy én már nem teljesen tartozom ide. Budapest az életem része!!!

  A kis busz délben indult, és azzal jöttünk vissza Szentháromságra. Finom töltött káposztával vártak ( kedvencem). A szomszéd néni átjött, aki egy szót sem tud magyarul, hogy gyakoroljam a román nyelvet. Sajnos, elég sokat felejtettem, hiszen tíz év alatt nem sokat tudtam gyakorolni, és ne tudtam hasznosítani a tudásomat, mert Pesten csak magyar ismerőseim vannak!

Ismételten, későn feküdtünk le, de ezuttal kipihenten ébredtem!

  Sajnos, nagyon hamar eltelt a három hét, amit Erdélyben töltöttünk!

Ákosfalváról indult a busz Budapestre.

HAZAFELÉ...

Sajnáltam, hogy Sepsiszentgyörgyre nem sikerült eljutnom, de az összes barátnőmmel beszéltem telefonon! Jövőre – ott a helyem!

Az út elég tűrhető volt. Olvastam, nézelődtem, és még aludni is tudtam. Kissé nehéz volt visszazökkenni az itteni életben, de szerencsére hamar hozzászokom a környezetemhez. Nagyon hiányoznak az ott eltöltött idők és az emberek, akik teljesen másak. Nyitottabbak, őszintébbek és értékelik az emberben rejlő mély érzelmeket…!