Naponta beszélek anával telefonon, mégis nagyon hiányzik. Ő adott nekem életet, neki köszönhetem, hogy létezek. Sem most, sem máskor nem pótolja semmi az anyai szeretetet!

Alig tudom elhinni, hogy itt van ismét a hétvége… Rohan az idő nagyon.

Tegnap ismét annyira elfoglalt voltam, persze sokat pihentem is. Írni akartam pár verset és már régóta készülök egy mesét is megírni, de egyszerűen az időm nem engedte. Sokszor azon veszem észre magam, hogy az ágyban alvás helyett gondolkodom. A buszon is néha „megírok magamban egy verset”. Valamiért akkor jön az ihlet. Szeretnék vidámabb verseket írni, mert jelenleg, amik vannak elég szomorúak. De az én életem már nem szomorú. Legtöbb ember magányában ír, ahogy ezt én is tettem annak idején. Hiába van több, mint száz versem, ha csak pár tetszik nekem.

 A kedvesemnek kell dalszövegeket begépelnem, tegnap nem sokra jutottam ezzel, és valószínű, hogy ma is csak párat fogok tudni begépelni. A nyomtató egész héten vacakolt, így én sem tudtam magamnak nyomtatni, pedig szükségem lett volna rá, amikor mentem a szerkesztőségbe.

Ma délután anyuval elkezdjük a közös munkánkat. Nagyon jó lesz vele beszélgetni is. Nagyon szeretem és hiányzik. Naponta szoktunk beszélni telefonon, tegnap például két órát beszéltem vele. Ahogy mondják, anya csak egy van és nekem ő a mindenem. Sajnos nem érzi jól magát, és szomorú, hogy nem tudok semmiben segíteni neki.

 Tegnap ismét a házi munkákat is el kellett végeznem, és még mindig alig tudtam olvasni a tanulmányi könyvemből. Nem rég fejeztem be az emberi test csodáját, pontosabban „Egy ebéd kalandja” című könyv olvasását. Nos, ott részletesen le van írva minden és az is olvasható benne, hogy az ember, ha több mindenen gondolkodik, több lámpa kapcsolódik fel-az agyban. Nekem néha rengeteg kapcsolódik fel…

 Délután Friderika dalait énekeltem, és hihetetlen lelki nyugalmat és vidámságot kaptam, nekem ez a teljes kikapcsolódás. Persze túl voltam a főzésen és a tornán is. Szóval teljesen fel voltam pörögve…:)