Hogy is van ez?!

Elég nehéz úgy leírni bármit is, hogy rövid, lényegretörő és érthető is legyen egyben. Az igazságot pedig úgy, hogy az ne legyen sértő.

A nagy és kisemberekről szeretnék írni, illetve a "sztárokról". Írhatnék Celebet is, de az talán sértőbb lenne, de nem ok nélkül lesz idézőjelbe a sztár megnevezés sem...!

Szeretném előre leszögezni, hogy boldog életem van, gyakorlatilag minden téren, nem pedig egy szörszálhasogató, aki sikertelen és másokat próbál hibáztatni. Nem!

Hogy is van ez?!

Elég nehéz úgy leírni bármit is, hogy rövid, lényegre törő és érthető is legyen egyben. Az igazságot pedig úgy, hogy az ne legyen sértő.

A nagy és kisemberekről szeretnék írni, illetve a "sztárokról". Írhatnék Celebet is, de az talán sértőbb lenne, de nem ok nélkül lesz idézőjelbe a sztár megnevezés sem...!

Szeretném előre leszögezni, hogy boldog életem van, gyakorlatilag minden téren, nem pedig egy szőrszálhasogató, aki sikertelen és másokat próbál hibáztatni. Nem!

Lehet pár embernél kiverem a biztosítékot ezekkel a tényekkel (ha egyáltalán elolvassa olyan, aki illetékes a témában és nem a saját érdekeit szolgálja), de a röpke szabad időmben, gondoltam megkockáztatom megírni a valóságot, hiszen annyi ember jár csukott szemmel....

  Én, egy pozitív ember vagyok, aki néha túlságosan is hisz még a tündérmesékben. Persze vannak álmaim is, amik gyakran változnak. Pl. az egyik az volt, hogy színésznő legyek, persze TV - ben eljátszva egy romantikus hősnő szerepét (félreértés ne essék, szeretem a színházat), de hogy mindennap ugyanazt a szerepet eljátszani, az nem az én világom.

Játsszuk el, hogy én vagyok a kisember és vannak a nagyok....

Sok "nagy ember" hangoztatja, milyen elfoglalt, mennyit dolgozik, keveset alszik, bla - bla.

Na, de ki számít nagy embernek? A sztárok? Na és ki számít sztárnak?A tehetséges ember? Mit nevezünk tehetségnek egyáltalán? Egy rakás kérdés, ami megválaszolhatatlan vagy csak mindenki szeret hallgatni, vagy magában zsörtölődni... Egy átlagos ember dolgozik 2 - 3 műszakban, neveli a gyerekeit, mos, főz, takarít, és nem a dadus végzi el helyette, talán az az ember jobban elfárad. Nem magamra gondolok, mert nem olyan munkakörben dolgozom, de dolgoztam,. és ezért megértem őket. Nem olyan ember kéne nagy embernek tartania magát, aki énekel egy órát (jó esetben tényleg énekel, nem csak tátog), miközben a technikai munkát sem tudja elvégezni, hanem mással végezteti ingyen, de a sok pénzt el tudja kérni. De persze így lehet meggazdagodni. De ha már itt tartunk, az is érthető, hogy a gazdag ember jár jobban mindennel, hiszen találkozásunkkor viszünk több ajándékot is a kedvenc, és általunk tisztelt "ztárnak", és még az ebédjét is mi fizetjük, naná!!!! Ha szükség van ránk, akkor keres, de ha mi szeretnénk valamit, ígéretekkel érjük be, mert aztán a telefont sem veszi fel...

  Nagyon sok emberben csalódtam, talán ezzel nem vagyok egyedül. Aki tehetségtelen, az nyomja a "legjobb" dumát is. Mennyi fellépés, milyen elfoglalt. Volt pár alkalom a beszélgetéseim során,. hogy már elvesztettem a türelmem, az öndicsérő, hazug szavak hallatán. jobbnak láttam bólogatni és amilyen gyorsan lehetett nyúlcipőt húzni. A hazugságot, és az ígérgetést utálom a legjobban. Azt nem értem, az illető nem gondolja, hogy úgyis megtudom, hogy hazudott, hiszen van közös ismerősünk, és a kérdezésem nélkül mindent elmond róla, hogy nincs fellépése, és a kutya se keresi.... Szánalmas.

Ha kicsit más vagy, már nagyon kilógsz a sorból...Szóval, vagy leszel őszinte, becsületes, és mindenki hátat fordít, vagy leszel nyalós, hazudozó, és ezzel elfogadnak! Mindenki tudja, hogy így megy és zavarja is őket, de senki nem tesz semmit, hanem sodródik... (ezért nem véletlen a sorrend, ahogy írtam).

Talán sokan vagyunk úgy, hogy bólogatunk, de a véleményünk nem egyezik, és nagyon is meg van a saját véleményünk. Arról nem beszélve, hogy milyen sunyi módon kezd ki mindenki mindenkivel. Igazából már az ember a munkahelyére sem tud nyugodtan elmenni, anélkül, hogy a főnöke ne kezdjen ki vele. A másik: A "sztárok" teszik - veszik a partnerüket, de ez az ő dolguk, csak azt nem értem, hogy egy átlagos ember miért nem felel meg nekik? Nehogy már kevesebb pénze legyen, mint neki van...

Dolgoztam három műszakban, jelenleg több helyen "mozgolódom", többek közt a médiában is, így ismerem mi a dörgés...

Vegyünk néhány példát még, ki hogy lett sztár?

Tapsolós ember szerzett ismeretséget, nem a tehetségének köszönhetően. Lányok rázzák magukat fél pucéran elcsavarva a pasik fejét, hogy "sztárok" lehessenek apuci - anyuci farag pici fiából - lányából "sztárt" persze pénzből  Nagy a dumája, elmegy a külseje, nincs pénze, hát jöhet a gazdag partner, akit kihasználva miden téren sztárt csinál belőle. Na és ott van a sok show műsor, ami megfertőzi az embereket, és a szereplők máris viselik a "sztár" jelzőt. A sztárság mindenkit megváltoztat kivétel nélkül. Elég ritka, aki a plasztikai sebészhez nem rohan el, miután ölébe hullik a sok lóvé, pedig az elején csak a családjának szerette volna biztosítani a jólétet...

Vannak tehetségtelen ismerőseim, akik sokat keresnek hazugságaiknak köszönhetően és vannak tehetséges ismerőseim, akik nehezen tudnak érvényesülni a zenei világban, mert adták el a testüket - lelküket., ezért a TV kinyírta őket végleg! Igaz, vannak, más módszert használva,padicsommal, tojással dobáltak meg, vagy elvágták a mikrofon zsinórt. Szerencse  , hogy van zsinór nélküli mikrofon is.

  Az is gusztustalan dolog, hogy valakinek a halálából próbálnak gazdagodni.

Sokan rosszul fogalmaznak. Fontos emberek helyett, inkább ismertebb emberek. Tehetséges emberek helyett, inkább, akik régebbtől  pályán vannak, stb. De ehhez ész és műveltség kell. Hát erre írtam, hogy nem a tehetsége miatt kapta meg a "rangot", amit ki sem érdemelt.

  A tehetségkutatók is mind előre megírt forgatókönyv. Mégis nagy reményekkel mennek az emberek. Bár azt nem értem, ha csak a tehetségben bízva mennek oda, miért sértődnek meg a zsűri értékelésén, és jegyzik meg, hogy hát anno ők segítettek a zsűrinek, ezt elfelejtette. Akkor hol az igazság? Az is igaz, hogy nagyon embertelen modoruk van sokszor a kedves zsűritagoknak...

Pl. amikor a Titanicot énekelte egy itthon szakállas nőként emlegetett férfi egy amcsi tehetségkutatón ,az ottani zsűritagok és még a hallgatóság is csak a hangjára figyelt és azt minősítették, nem a külsejét. De a magyar mentalitás más. Az irigység jellemző, hibát keresni mindenkiben, és kihasználni a végtelenségig....

A legvégén annyit fűznék hozzá, hogy akár két ember is magára veheti a leírtakat, de több, mint tíz ember példáját írtam. Aki magára ismer, változtasson, ha akar, de ha úgy kényelmesebb, ne tegye, de semmiképp nem lehet büszke erre a viselkedésre!

... hát ilyen világot élünk...