Nagyon boldog vagyok! És tudjátok miért? Nem azért, mert hú de jó dolgok történtek velem, pláne mostanság, hanem azért, mert eldöntöttem, hogy boldog leszek. Én nagyon hiszek abban, hogy a pozitív dolgokat be tudjuk vonzani azzal, ha pozitívan gondolkodunk, és olyan emberekkel tartjuk a kapcsolatot, akik szintén pozitív gondolkodásúak.

Ezért mától nagyon boldog leszek!!!

Témával kapcsolatos videó:

https://www.youtube.com/watch?v=Sm24FEUgwpM

Történtek rossz dolgok, és az élet nem is kíméletes, mert váratlanul értek a pofoncsapások. Ráadásul egyik a másik után, olyan ironikusan, hogy amikor azt vártam valakitől, hogy kicsit megsimogatja a lelkem, jól arcon vágott. Nagyon elgondolkodtat, és amilyen érzékeny vagyok, rettentően tudok szenvedni is, de ma olyan elhatározásra jutottam, hogy segítek magamon. Ha a migrénemre saját magam találtam megoldást, akkor nem fog ki rajtam egy szomorúság. Hát nem???

Változni fogok, elhatároztam. Viszont, mint tudjuk, változni nem olyan könnyű. Többször esek ugyanabba a hibába sajnos. Gondolok itt most arra, hogy olyan emberekbe bízok meg újra és újra, akikben már nem egyszer csalódtam, és amikor vita van, újra belekeveredek, mert nem bírom az igazságtalanságot. Utána persze szenvedek, mert sajnálom az illetőt, hogy túl kemény voltam. Mert szeretem és hiányzik is… Na, de mindig én érzem ezt? Erőt veszek magamon, és legyüröm ezt az érzést. Azt is tapasztaltam, hogy vannak olyan emberek, akiket mindig én keresek. Ez nehéz ügy, és szintén olyan téma, amiről kevesen beszélnek, és nem is szívesen ismerik el. Pedig lemerem fogadni, hogy sokan vannak ezzel így. Miért kell titkolni? Nem lesz senki jobb vagy rosszabb embert attól, ha valaki a gyengeségét is kimutatja.

A rosszindulat, irigység, és negatív gondolkodású embereknek köszönhető most, hogy boldog vagyok. Milyen jó már nem, hogy nem vagyok olyan én is??? Ennek csak örülni lehet!!! Ha valaki irigy ránk, azt jelenti, valamit nagyon jól csinálunk, vagy az életünk irigylésre méltó.

Most sem akarok beképzeltnek tűnni, mindig azt mondom, hogy átlagos ember vagyok, egy rádiós interjúban is ezt nyilatkoztam, míg a műsorvezető mondta, hogy milyen sokoldalú művész vagyok. Emellett sokan mások is mondták, hogy miért nem akarok úgy viselkedni, úgy élni, mint egy művész, hisz az vagyok. Miért? Azért, mert szeretek egyszerű ember lenni tehetség mellett is. A lényeg az, hogy hordhatnám fent is az orrom, akár simán a férjem és az ismeretségi köröm miatt is, de nem. Én szeretek emlékezni arra, hogy honnan jöttem, milyen voltam, ki vagyok, és merre tartok… Ezt sokan elfelejtették a környezetemben… De, a lényeg, amit ezzel mondani akartam az, hogy mégis olyan emberek kezelnek furcsán, akikkel soha nem éreztettem, hogy esetleg több lennék, vagy jobb lennék, vagy többet értem el az életben náluk, vagy mivel boldog házasságban élek, lenézem azokat, akik ezeknek mind az ellenkezője. Soha nem éreztettem senkivel hasonlót, és mégis úgy eltávolodtak és mások lettek…

De nem bánok semmit, annak ellenére, hogy bánt néhány dolog. Leszűröm mindenből a tanulságot, és újult erővel, teljes bedobással haladok a kitűzött cél felé. Mert csak az számít, hogy mi mit akarunk, nem az, hogy más mit akar tőlünk látni, milyen elvárásai vannak velünk szemben, hogy másoknak megfeleljünk. Ha állandóan másnak akarnánk megfelelni, soha nem tudnánk szabadon élni…

Íme egy videó erről:

https://www.youtube.com/watch?v=UqW2TRvkTJE&t=160s

Mindenki más, senki ne akarjon valakire hasonlítani. Pont attól vagyunk különlegesek, hogy mások vagyunk. Anno különc voltam az iskolában, és ez most a javamra szolgál, azóta KÜLÖNLEGES lettem!

És ne feledd, TE is KÜLÖNLEGES vagy!

Köszönöm, hogy el olvastátok. Legyetek boldogok, ne legyetek senkire irigyek, és ne feledjétek, az életünk nyolcvan százalékát befolyásolhatjuk, irányíthatjuk. Ezért légy boldog ma is!!!

Puszi, Iza