Decemberben lesz tíz éve, hogy megismerkedtünk a párommal. 
Nem kevés idő, és sok minden történt azóta. Ami nagyon meghatározó az életünkben, az a házasság és a gyerek. 

Sokan nem házasodnak, nem hisznek benne, azt mondják, mindent elront, és gyakran utána van a különválás... Szerintem semmi köze ennek, főleg ha előtte is együtt lakott a pár. Valószínű nagy reményekkel mennek bele egy házasságba a párok, és azt képzelik az életük egy tündérmese lesz. Pedig az élet nem az... Az élet tele van problémákkal, amiket nap mint nap meg kell oldani. Ha egy pár házasság előtt már sok mindenen keresztül ment, de nem ingott meg a kapcsolatuk, akkor nagy esély van rá, hogy a házasság tartós lesz. De nem a papír köti össze őket, sem a gyerek...
Nyilván én is reményekkel telve, de kissé félve indultam neki. De eszembe nem jutott az a kis menedék, hogy úgyis el lehet válni. Egy házasságnak nem szabad így neki indulni, hiszen az ördög nem alszik... 
Nem felejtem a nagy izgalmat az esküvőre készülve, és hogy saját magam szervezek és tervezek mindent. Volt viszont egy fajta nyugalom is rajtam a nagy napon. 
Tudtam, hogy jó embert választok. 
Bizalmatlan voltam a férfiakkal, de a párom sokat bizonyított és még esküvő után is. Gyereket nem mertem tervezni sem, de mivel kitartott mellettem a legnehezebb időben is, és nem csak a kedvesem volt, hanem a legjobb barátom, és tulajdonképpen a Minden, egyre biztosabb lettem abban, hogy jó Apa is lesz. Hát a kismanó így született. 😊
És nagyon boldog vagyok. Nagyon jó gyerek. Napi szinten úton vagyunk, járjuk a várost, banktól kezdve szinte mindent a kisfiammal intézek, és egy nehéz Tv felvétel után elmagyaráztam a kis két évesemnek, hogy legyen türelmesebb, vannak helyek, ahol várni kell, azóta egy tünemény és nyugodtan végig üli a varakozást. Igazi kis Herceg, én pedig mellette és a férjem mellett azóta is Hercegnőnek érzem magam, nem csak amikor a hófehér menyasszonyi ruhát viseltem azon a gyönyörű, emlékezetes napon...