Régebb sokat foglalkoztam a migrén – témával, mert érintett voltam benne. Hmm, bárcsak mondhatnám múlt időben, de az elmúlt két hónapban nagyon sokat fájt a fejem. Ebből kifolyólag döntöttem úgy, hogy ismét írok erről…

 A migrénnek rengeteg oka lehet és nálam is nagyon összetett. Rengeteget olvastam, tanulmányoztam, hogy mi állhat a háttérben. Sok módszer van, amivel segíthetünk magunkon, erről több videót is készítettem, saját tapasztalataimat, kipróbált, és bevált módszereimet osztottam meg. Elfogadott tény, hogy lelki okai vannak többnyire. Ez nálam sincs másként. Ráadásul tudom is, hogy milyen lelki problémám van éppen akkor, amikor a migrén elkezdődik. Gyakran gondolhatjuk, ha felismerjük a problémát, akkor gyorsan megoldjuk, és kész. Én inkább azt mondanám, könnyebb megoldani, hiszen nem mindig tudjuk a körülöttük zajló tényezőt megszüntetni, ami a fejfájást okozza. Bár a stressz kezeléséről is sokat olvasok, és abban is az van, hogy nem megszüntetni kell a stresszt, hanem megtanulni kezelni azt. És ez így igaz. Még ha az orvosok azt is javasolják, hogy kerüljük a stressz helyzeteket. Teljes mértékben nem tudjuk kizárni az életünkből. A lelki problémák sok mindenből adódnak. Az én esetemben a túlzott érzékenység, és hogy sokáig tudom emészteni magam egy dolgon. A jelenlegi járványos helyzet csak ront a dolgokon. Nincs ahol feltöltődni. Egyetlen kikapcsolódás jelenleg az edzés számomra, ami nagyon kevés. A munkámat imádom, de olykor megterhelő. Nagyon a lelkemen viselek mindent, és szívvel – lélekkel csinálom. Ami önmagában nem is lenne baj, csak ez mentálisan megvisel. De nem akarok más lenni. Én ettől érzem magam hitelesnek, és embernek magam. Ura vagyok a helyzetnek. Tudom, hogy jól csinálom a munkámat. Vannak helyzetek, amiket nehezebben tudok kezelni, de pont ezek a helyzetek gyarapítják a szaktudásom, és ezáltal szerzek újabb tapasztalatokat, és a kudarcok után pedig olyan pozitív dolgok történnek, amire azt mondom, igen megérte, ezért érdemes ezt csinálnom. Hálás vagyok nagyon a jó Istennek, hogy ilyen kegyes volt hozzám, és áldom azt a napot, amikor az utamat arra irányította. Hálás vagyok a főnökeimért, kollegáimért, minden nap. És a családomért. Mi is lenne velem nélkülük?!

  Na, de ha ilyen szuper az életem, rendben a munkám, magán életem, akkor miért a sok migrén? Jogos kérdés.

  Mint már említettem, sok minden tud aggasztani, bántó szavak nem peregnek le könnyen rólam. De ez csak egy szelet a migrénhez vezető úthoz. Nagyon rossz alvó vagyok. Talán ez a legeslegrosszabb, és ez egyenes út a fejfájáshoz. Nagyon sok mindent kipróbáltam már. Gyógynövényes altatók, nyugtató teák, jógázás, relaxálós zenék. Ezek mind jók is. Csak hogy nekem sajnos ez sem nagyon használ. És sajnos szinte mindegyiknek meg van a visszaütője. Az altató hatása nem biztos kimegy reggelig, egész nap fáradtak lehetünk, a zene pedig ugyanúgy fel is ébreszthet, mint ahogy segít elaltatni.

Tapasztalatból mondom. Főleg ha valami nagyon aggaszt. Nehezen elalszom, és ha véletlenül felébredek éjjel, máris pörögni kezd az agyam, és akár három órán keresztül is forgolódom ágyamban, míg újra elalszom.

Nem szoktam hálátlan lenni olyankor, amikor gyötör a migrén, inkább elkeseredett, és néha elmerülök az önsajnálatban. Olvastam róla, és ismerek olyat, akinek migrén közben lett agyvérzése. Sajnos benne van a pakliban. De a sorsunk meg van írva úgyis, ezzel úgy vagyok. És minden okkal történik. Na igen. De ennek az egynek viszont nem tudom, hogy miért kell nekem ennyit szenvedni ezzel?! De meg is próbálom elengedni ezt a kérdést… Mindennek az alapja az egészséges életmód. Igyekszem egészségesen élni. Rendszeresen sportolok, viszonylag rendszeresen, változatosan étkezem, és időben lefekszem. Az alvás kérdés már más, de már meséltem. A stressz az elkerülhetetlen, és bár tanulmányozom, de őszintén szólva, nem kezelem jól…

Nagyon fáradt szoktam lenni napközben a rossz alvásom miatt. Ezt éreztem mindig, de ez akkor tudatosult bennem igazán, amikor nem olyan rég egy vizsga anyagot küldtem be videó formában, és azt visszanéztem. Én annyival letudtam a dolgot, hogy nagyon fáradt vagyok, ez meglátszik, meg szörnyű látvány, de amikor pár ismerős különböző jelzőt aggasztott rám, mint például olyat, hogy olyan vagyok, mint aki totál be van gyógyszerezve, vagy illuminált állapotban vagyok, ( nem rossz indulatból mondták ) akkor nagyon elgondolkodtam, és elhatároztam többet foglalkozom magammal, többet pihenek. Na, de munka, tanulás, gyerek mellett egy rossz alvónak ez nem is olyan egyszerű. Erre hamar rá kellett jönnöm…

  Öt napos hétvége ( nekem )… mennyi terv volt… A párom harminchat órát dolgozott belőle, aztán plusz húszon négyet. Ehhez nem kell matek zseninek lenni, hogy kiszámoljuk mennyit is voltunk együtt…

  Nem lázzadok, de szomorú vagyok. Szomorú vagyok, mert azt a kis időt sem tudtuk együtt tölteni, amikor itthon volt. Annyira fájt a fejem, hogy külön szobába kellett vonulnom, míg kértem a gyereket foglalja le, hátha akkor szűnik a fájdalom, ha kicsit pihenek. Aludni nem tudtam. Kipróbáltam kávét, gyógyszert, energiaitalt. Lehet mondani, nem egészséges. Igy is van. Sőt, azt is tudom, hogy a kávé nem jó migrénre. Viszont nekem volt, hogy használt. Alapjáraton nekem alacsony a vérnyomásom, ezért szokott segíteni. Sajnos nem mindig tudom az elején, hogy ez sima fejfájás vagy migrén. Ezért azt sem tudhatom mi segithet. Próbáltam már nagyon erős fájdalomcsillapítókat is. Nem használt, ha már nagyon fájt a fejem. Melyik egészségesebb? Vagy fogalmazzak úgy, hogy melyik a mérgezőbb? Lássuk csak, az energiaital sok mindenre ártalmas, főleg a szívre. Ok, de pl egyik gyógyszer ( neveket nem akarok mondani ) a gyomrot lukassza ki, a másik totál tönkreteszi a vesét. Akkor most melyik is a nagyon ártalmas? Mindegyik. Persze nem úgy értve, ha most valaki bevesz néha egy – egy szemet. De ha nekem nagyon fáj a fejem, már nem igazán tudok a mellékhatásokkal foglalkozni.

  Idén vizsgálatra akartam menni. Tervezem. Egy magánrendelés nagyon drága. Minden a Covidról szól, az ember tologatja a problémáit… Pedig sok esetet hallottam, hogy apró problémákból nagyon súlyos esetek keletkeztek, mert az orvosok nem fogadták. Ez nagyon elkeserítő.

 Gondolkodom, hogy nekem mikor és hogyan alakult ki, de nem tudom. Elképzelhető, hogy amikor nagyon rég balesetem volt. Sokkos állapotba kerültem, de érdekes megnyilvánulás volt, ezért nagy jelentőséget nem tulajdonítottak az orvosok neki. Pedig a baleseti időszakokra nem is emlékszem vissza… ennek pedig kell, hogy oka legyen… De kár ezen töprengeni már. Meg kell tanulni így élni, és erre az állapotra a legjobb megoldást megtalálni… Nagyon igyekszem…

  Köszönöm, hogy elolvastátok, kívánok mindenkinek nagyon jó egészséget!

Öleléssel,

Iza