2022.06.16. 21:43, Elekes Timea Izabella
Ettől olyan szines az élet...
Vasárnapi nap. 6:10 – kor nekem MRI vizsgálatot végeztek, a sok fejfájás miatt. Utána mentünk a nyaralóba, ahol azzal szembesültünk, hogy betörtek, és gyakorlatilag kiürítették a házat. De nem csak az értékeinket és személyes dolgainkat vitték el, hanem a csapoktól kezdve, a függönyökön át a wc tetőt is, mindent. Most komolyan, ki képes ilyet csinálni? Nyugi, költői kérdés. Nagyon is tudjuk miféle népség képes ilyenre… Legjobban mégis Arnold játékait sajnáltam. Az összeset elvitték, és a kedvenc tigris plüssök is közte voltak. Akasztanivaló banda. Olyanok, akik az életet sem érdemlik meg. Óriási kárt okoztak nekünk ezzel, de hiszek ezek után is abban, hogy mindenki elnyeri méltó büntetését. A rendőrségen a helyszínelés után több, mint két órát töltöttem a kihallgatáson. Hát így telt a vasárnap. Hétfőn munka után suliba mentem. Hihetetlen, hogy el tudok fáradni csökkentett munkaidőben. Csak a napokban jöttem rá, miért. Mert aki négy órában dolgozik, többet dolgozik, mint nyolc órában. Teljes mértékben kitöltöm a munkaidőmet, míg amikor nyolc órában dolgoztam, volt időm pihenni is, mielőtt hazaindultam. Ma még inkább rohanásból áll az életem, hiszen munka után elhozom a gyereket és akkor kezdődik nekem a 24 órás, vagyis 20 órás műszakom a gyerekkel. Nem vagyok az a típus, aki hazajön és csak úgy létezik. Házimunka, ügyintézés, tanulás, mindig van mit csinálni.
Nem bírom a klímát, így jól meg is fáztam az autóban, a buszon. A héten többször volt migrénem, és jól berekedtem. És közeledett a vizsga… Betegen még soha nem vizsgáztam. Elérkezett a vizsga napja, és rekedten mentem szóbeli vizsgára. De sikerélmény volt. Bízom benne, hogy a tanárok is elégedettek voltak. Én a körülményekhez képest, hogy rendőrség, biztosítás, sok lelki fájdalom, és könnyek mellett sikerült annyira félretenni ezeket, hogy sikeresen levizsgázzak. Holnap eredményhirdetés. Fura, hogy már most hiányoznak a tanárok… Alig várja az ember, hogy vége legyen, aztán meg hiányoznak. Nem voltak könnyű évek, de a végén csak a jóra emlékezik az ember.
Arnold mostanában szinte mindennap bepisil. Vizeletet kellett egy héten háromszor vinni. Utána kaptunk beutalót a Nefrológiára. Felhívtam a kórházat időpontért. Hogyan zajlott a beszélgetés? Hát nem jól, ezért tart ott az egészségügy, ahol. Gyakorlatilag nem is akart fogadni minket. Ja, hát ha autista, akkor 10 éves koráig ne is számítsak másra…. Hogy van arca ilyet mondani? Hála a jó Istennek, én se vagyok szívbajos, hogy meg mondjam a véleményemet. Arnold egyébként vese – rendellenességgel született és rendszeres ellenőrzésre vittem, aztán állítólag kinőtte. Mondtam is a hölgynek, hogy mondjon bármit, akkor is kivizsgáltatom a gyereket. Így ajánlott fel két lehetőséget. Vagy elmegyek vele egy hétre a kórházba, vagy nélküle menjek konzultációra, itthoni feladatokat adnak, és utána vizsgálják ki a gyereket. Utóbbit választottam, de arra nem volt ideje, nagyjából elmondja miről beszélgetünk majd…. így is sokat beszélt már velem, mondván. Megáll az ember esze. Más irányba még elindulok, mert ez nagyon nem okés így. Időpontokról nem is beszélve…
A Neurológus irt fel neki Taurint és L – Theanint. Az utóbbit nem rég rendeltem meg, nincs tapasztalatom, de a Taurint mindenki más ellenezte. Kipróbáltam, és valóban tapasztalom, hogy ritkulnak a düh – kitörések. Egy autizmus alapítvánnyal vettem fel a kapcsolatot és ott teljes kivizsgálást végeznek, teljesen hozzáértő emberek. Ismerősöknek köszönhetően sokkal előbb kerülünk sorra, mint egyébként.
Június óta magán foglalkozásban végre egyedi foglalkozást kap, és kifejezetten olyat, ami neki kell. Nagyon jó szakembert találtunk, akit szeretünk, és ismertük is, mint utólag kiderült, mert Arnoldot már 3 éves korában is ő vizsgálta. Nagyon jól tud bánni a gyerekekkel, és nekünk is szimpatikus. Na, meg Arnold is szereti, ez sem egy utolsó szempont.
Voltak számomra nagyon aggasztó dolgok, amiket tapasztaltam. Mint például, hogy hangokat hall. Az autista gyerekeknél gyakori, hogy befogják a fülüket, és ringatózva dudorásznak, vagy tiltakoznak a hangok ellen. Arnoldnál más a helyzet. Egyik eset akkor volt, amikor csak ketten voltunk otthon. Bent voltam a szobájában és kérdezte mi ez a hang? Kérdeztem, milyen hang? Hát, ez: Mi- mi- mi, énekelte. Őszintén szólva kicsit megrémített, hiszen semmilyen énekhang nem volt hallható. Korábban is mondta ezt, vagy riadt fel így éjszaka, de mindig azzal nyugtattam, hogy az autó az utcán ahogy elmegy, esetleg onnan szólt a zene. A másik, ami elkeserített ugyanazon a napon, hogy ébredés után sírt, megnéztem bepisilt – e, de nem. Később pedig igen. Nem érezte, azt mondta. Ezért kértem a kivizsgálását…
Gyakran elkeseredek, bevallom őszintén, és a kevés pihenés, és a sok stressz miatt gyakran sírok is. Lehet mondani, hogy de vedd lazábban, vagy vannak súlyosabb esetek is. Persze, tudom, és igaz is, de ha a saját gyerekedről van szó, nem tudod lazán venni. Nem vagyok az a típus. Nem is biztos, hogy olyan akarok lenni…
A gyerek egy tükör. Nagyon sok mindenben látom magam általa. Vannak zavaró dolgok is persze. Főleg, ahogy jön a felismerés, te jó ég, én is ugyanilyen voltam/vagyok. De ez már kevésbé zavar. Kezdem elfogadni magam, és azt hiszem ez a kisfiamnak köszönhető, mint annyi minden. Általa lettem felnőtt. Ha ő nincs, soha nem komolyodok le talán, vagy soha nem fogom az érettségit letenni, hiába nagy vágyam volt. Kellett ez a „menekülési” idő nekem, mert ennek köszönhetem a vakmerőségemet is. Teljes mértékben a kisfiam adta az élet értelmét. Elképzelni nem tudom nélküle az életemet.
És ha már a mintáknál tartunk… Pont ma mondta azt a kicsi fiam, miután kértem, hogy egyen picit gyorsabban, mert le kell feküdni, ez volt a válasza: Most már fejezd be a hisztidet. Lehet persze több oldalról is nézni ezt. Lehet úgy is nézni, hogy szemtelen, úgyis, hogy jópofa, és úgy is, hogy ezt valószínű tőlem hallotta. Nem is akarom sehova sorolni ezt, mert valójában mindhárom igaz. De mondta már saját magára is, jaj de elfáradtam a sok hisztibe. Elolvadtam, amikor először mondta ezt. Vagy, amikor mondom a magamét, mert nem szedi össze a játékokat, és bár ritka, hogy nem felesel vissza és üvöltözik velem, de egy alkalommal az történt, hogy csendben tűri, hogy mondom és mondom, aztán egyszer rám néz, és azt mondja, jól van, most már elég lesz, fejezd be. Ilyenkor annyira érett… Vagy ha vita van, szól, hogy kérjünk bocsánatot egymástól. A mai példa pedig, hogy elment a férjem, és mondtam Arnoldnak, nem hiszem el, hogy csak itthon felejtette a füzeteket, hol a telefonom. Arnold annyit mondott, de légy kedves. Ismer, tudja mi fog következni a hanghordozásomból. Istenem, de okos. hozzáteszem, ő térített észhez ezzel, az egy másik dolog, hogy inkább sms.t írtam, mert tudtam ha telefonálok, nem leszek olyan kedves… De a lassú lépés meg volt a nyugodtság felé Arnoldnak köszönhetően.
Az előző írásomban jeleztem, hogy beszereztem figyelemfelhívó kitűzőt. Nem volt még szükség rá. Saját készítésű, majd egy videóban bemutatom. Arnoldnak elmagyaráztam, hogy mi az, és hordani akarta. Őszinte voltam vele, ami nagyon fontos. Eleinte nem tudtam hogy mondjam el, hogy megértse, és szépen is fejezzem ki magam. De a gyerekek sokkal értelmesebbek, mint mi azt gondolnánk.
Az élet tele van szépséggel, meglepetéssel, olykor a legrosszabb arcokkal van dolgunk, de így színes és kerek ez a világ.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Ölelés,
Iza
( esetleges hibák gépelés miatt adódhatnak )