Nagy változásra volt szükségem ahhoz, hogy másképp lássam a világot és megtaláljam benne a helyem. Belegondolva nem is kellett hatalmas változás, hanem a picit másabb hozzáállás hozta el a hatalmas változást az életemben.

  Mindig jó, ha valaki tükröt tart élénk. A legutóbbi szmbesítés óta, elmondhatatlanul sokat változott az életem. Boldog vagyok. Sokkal több a vidám pillanat, mint az elmúlt években volt. Persze sok teher került le a vállamról, de azért mindig volt valami, ami nehezítette az életemet, viszont sokkal könnyebben áthidaltam ezeket. 

  Hihetetlen, hogy eltelt ismét egy hétvége. Nálunk nem igazán a pizenesről szólnak a hétvégék. Főleg, hogy második hete vasárnap is zenél a férjem. Anyagilag segítség, de nem minden a pénz, azt gondolom. Az elmúlt években a tanulmányaim miatt a vasárnapokon szintén ritkán voltunk együtt, de amikor csak tehettük, együtt voltunk és tartalmasan töltöttük el. Bízom benne, hamarosan újra a vasárnap a családé lesz. Múlt hétvégén azért akadt pár szabad óra és kirándulni mentünk. Istenem, de szeretem az erdőt! Mindig a gyerekkoromat hozzá vissza, amikor minden hétvégén kirándultunk és rengeteg barátunk volt. Annyira megváltozott a világ, annyira más lett minden, mások lettek a barátok, más lettem én is. Azt veszem észre, hogy a régebbi barátok lemorzsolodtak valamiért. Elképzelhető, hogy a tanulós évek alatt "hanyagolnom kellett" őket kissé, és ez rányomta a bélyeget, ugyanakkor egy őszinte barát ezt is megérti és nem várja el, hogy folyton én keressem, hanem néha megkérdezi ő is, hogy vagyok. Eszembe jut ilyenkor, hogy régen mennyi barátom volt. Persze akkor nem volt családom. Egy barátságot ápolni kell ugyanúgy, mint egy párkapcsolatot, hogy az működjön. Tulajdonképpen a változást már akkor tapasztalni kezdtem, amikor megszületett a kisfiam. Nem mondom, hogy magányos vagyok, mert szinte minden percem be van osztva és Arnolddal is próbálok annyit lenni, amennyit csak lehet, mellette itthon tanulok, olvasok, csinositom a házat, stb. És a változások alatt azt értem, hogy amikor hárman, a család együtt vagyunk az erdőben, azt érzem nincs is szükség senki másra. Csak mi és a természet. Akkor vagyok a legboldogabb.

Ez a hétvége különösen fárasztó volt. Pénteken és szombaton folytattuk a felújítást, és eléggé elfáradtunk. A derekam és a lábam érzi ezt meg a legjobban. A kevés pihenés miatt a migrén is visszatért, de nem volt olyan vészes, bár tegnap éjfélkor még Colát és fájdalomcsillapítót vettem be. Ez ám az egészséges életmód  nemde? Viszont eredményes volt, hiszen elég hamar elmúlt a fejfájás, csupán hajnali kettőkor aludtam el. De hát valamit valamiért. Nagyon hálás vagyok a férjemért, és büszke vagyok magunkra. Anno cipeltunk ketten már nehéz francia ágyat is, most pedig a mosógéptől, szárítógéptől kezde ( hozzá teszem elképesztő nehéz ), a nagy hűtőn át a konyhabutorig mi ketten cipeltük egyik helyiségből a másikba. A cipős szekrények már meg se kottyantak. Egyébként nem tartom magam erősnek fizikailag annak ellenére, hogy heti kétszer edzem, és súlyzózom, de olykor meglepődök én is a fekvőtámaszokon és az ilyen cipekedős jellegű kondimon. De az edzőm szerint nem gyenge vagyok, hanem erős feladatokat kapok. Hiszek neki. 

  Jó érzés átrendezni a lakást, túl lenni a nagy takarítson félig, mert Arnold szobája még hátra van. Szeretem a tiszta levegőt. Bár még nem tért vissza a szaglásom, de időnként már érzek ezt azt, és a három hónapi kezelés után, biztos vagyok benne, hogy teljesen rendbe jövök. Jó látni a tiszta, új szőnyeget, annyira jó közérzetet ad. Nagy szerencsém van, hogy a férjem sok mindenhez ért, és ki is használja ezt az adottságát, nem tétlenkedik. A burkolást is ő végezte el. Olyanokat újított fel, amit eddig nem csinált. Nekem ilyen egy ideális partner, és amiben csak tudok, segítek. Jobban értékeljük így, hogy a saját munkánk gyümölcsét látjuk, de attól még nem mondom azt, hogy ez a legjobb hétvégi program, és utáltam volna, ha nem nekünk kell feltétlenül ezeket megcsinálni. Többek között azért is fájt a fejem, mert munka után edzés, utána ahogy hazaértem, egyből elkezdtem a nagy takarítást, és nem is ettem. 

Arnold ismét láthatta a felfordulást, mire megkérdezte, tönkreteszitek? Aztán látta az új tapétát felrakva, mondta, hogy szép, a régi jobban tetszett. Na bumm. Ez ám az őszinte elismerés. Persze ő nem szereti a változásokat, viszont amikor pár hete a szobájában a szőnyegét kitisztítattam, és az összes játékát az ő szobájába tettem át a komód helyett, ez is változás volt, és nagyon jól fogadta. Amióta a Taurint adom neki, látom a javulást, a kevesebb kitörést. Bár vitamin, de elgondolkodtat. Ez is függőséget okoz? Hiszen ha valamiért nem kapja meg, mintha kicserélnék. De az orvos javasolta. Bízom benne. Valakiben muszáj bízni... 

Érdekes dolgok vannak. Éppen most jött ki hozzám, és szólt, hogy pók van az ágyában. Bementem és valóban egy elég nagy pók volt ott. Mondtam hogy bátrabb, mint én, hogy nem fél tőle. Így is van. Viszont észre vettem bepisilt, és nem szólt. Nem szoktam megszidni. De a bepisilés elveszi a bátorságát, egyből átment "dedóba". DE!!! Én bárhogy szeretem, el sem tudnám képzelni az életet nélküle, és igazából azt se, hogy ő másmilyen legyen, olyan, mint az átlag, amit a társadalom elvár. Nekem jelenleg minimális elvárásaim vannak. Amit tud, azt megkövetelem, hogy fejlesszük benne. És bár napközben nem igazán van ölelés, este abszolút kihasznalom ezt a lehetőséget, és mindig eljátszuk, hogy "összeragadtunk". Feltétel nélkül szeretem. És a férjemet is. 

Az ügyeletes óvoda Arnoldnak annyira tetszik, hogy csak reménykedem benne, hogy a saját oviját is szeretni fogja, és hamar visszaszokik. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy ennyit foglalkoznak vele/velük, mert gondolom mindenkivel. Több karláncot is füzött már Arnold, nekem ugyan nem akar adni egyet sem, de kérte, hogy az egyik óvonéninek készitsünk. Megvettem a hozzávalókat, és meg is van a délutáni program a mai kempingezés, biciklizés után.

   Ebbe a rideg világban, azt gondolom, hogy annyi löketet tud adni ez a fajta szeretet, hogy másra már nem is igazán van szükség. A család a Szent és sérthetetlen, és ha a szeretteim rendben vannak, akkor én is rendben vagyok. 

És most már valóban rendben vagyok én is! Köszönöm a jó Istennek!

Nektek pedig köszönöm, hogy elolvastátok, kívánom legyetek ti is boldogok a szeretteitek körében!

Ölelés,

Iza 

( esetleges hibák előfordulhatnak )