Röviden fogalmazva, érdekes, izgalmas, jó hét volt. Minél inkább próbálok pozitív lenni, annál nagyobb sikereket érek el az élet minden területén. 

A hetem izgalmas volt, a jövőhét még inkább az lesz... Még nem szeretném elárulni miért, de nagyon sűrű hét elé nézek, és igencsak meghatározó döntéseket hoztam és lépéseket tettem meg. Na de maradjunk ennél a hétnél. 

Arnolddal a reggelek kicsit neccesek, és a hétköznapok sem a legegyszerűbbek, de rájöttem, nem is vagyok az a típus, aki az egyszerű dolgokat szereti. Szeretem a kihívásokat. Állandó célokat tűzők ki, és sorra megvalósítom őket, ami régen nem volt jellemző rám. Tanulok sokat, de csak szigorúan este, amikor nem az Arnolddal töltött időkből faricskálok le. Tehát Joeval is sikerült megeggyeznem ilyen téren. Az idei év lazább, de jövőre egy keményebbet tűztem ki... de ígérem az egyszerre végzett iskola nem lesz több jövőre sem, mint három. Vágyaim listáján szerepel, de igazából a többi suli is mind, amiket csinálok.

Nem tudom Arnold mikor kezdi a sulit. Egy vagy két évünk van, nem tudom. Az biztos, hogy ki akarom használni még azt az időszakot tanulásra, mert utána aligha lesz erre lehetőség. Egy fajta "kapuzárási pánik", hogy utána vége a saját akaratomnak. De ezt előre nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, lehet éppen zseni lesz Arnold. Jelenleg azt tudom, hogy nem alkalmas iskolára, és hány éves szinten van, milyen lemaradásokat kell behoznia, és mennyire gyerek még. Gyerek. És ezt nem akarom elvenni tőle. Suli kezdéskor ez nagyon megváltozik. Nem várja az iskolát. Érdeklődő, tanítom, de nem mindenre nyitott még, főleg nem hosszabb ideig. Az óvodát szereti, ami nagy nyugalommal tölt el. Az előző év aggódás volt. Az új csoportban jól érzi magát, és itt tényleg jó kezekben van. Most az, hogy kit kedveltem, kit nem, nem számít, az viszont bebizonyosodott, ha az első benyomás rossz, valaki felé bizalmatlanok vagyunk, mert erre ad okot, az nem fog változni. Ha Arnoldrol van szó, azt mondom, nem baj ha engem nem kedvelnek, de érte mindent tegyenek meg. Nyilván jobb és könnyebb, ha engem is kedvelnek, de a gyerek érdekébe lenyelem a békát. De ez már a múlt, most minden sínen van, és végre örömmel megy oviba, és a foglalkozásra is. Nehézkesen indult az is, pedig tünemény a foglalkoztatást tartó hölgy, és nagyon jó szakember, erről már korábban meséltem. 

Annyi minden történik, és ez boldoggá tesz. Egészségesek vagyunk. Ez a legfontosabb. Végre visszagyertem az erőmet teljesen. Sőt, nagyon erősnek érzem magam minden téren. A sikeres vizsga olyan önbizalmat adott, és lendületet, hogy úgy érzem egy új világ nyílt meg előttem. Könnyen veszem az akadályokat. A munka, család, tanulás mellett azért adódik mindig valami dolog, amit meg kell oldani és küzdelemmel jár. De nem hátrálok meg. Jelenleg egy olyan nehézség adódott, amihez szükségem van az összes bátorságomra és kitartásomra. De most nem esik nehezemre. Röviden annyi, hogy egy cég át akar verni, és bizonyítékom van a csalásra, és próbálunk kompromisszumot kötni, hogy mindenki jól járjon, és elkerüljük a "hivatalos eljárást". Én a végtelenségig elmegyek, és nem hagyom magam, ezt közöltem is, mert abszolút a családom érdekeit képviselem. Ez sok intézkedéssel, telefonálással, talákozással, és kitartással jár. És nagy adag határozottsággal. Minden meg van. És ezt most bátran állítom. Hihetetlen erőt ad az, ha tudom biztosra, hogy nekem van igazam és el akarok érni valamit. Hosszú futam lesz, de megteszem. A családomért, a fiamért. Bármit megtennék értük, ez ad erőt. Nagyon megfontoltnak kell lennem, hogy ne legyek bántó, fenyegető, de határozott legyek és kitartó a saját allításom mellett. Na, de erről ennyit. Ami nem öl meg, az erősít. Ez most éppen az. De már egy éve folyik ez a dolog, csak most érett meg arra, hogy ne csak a háttérből próbálgassam elérni a célomat, hanem szemtől szembe, és tegyek is lépéseket. 

 Nem a munkahelyemről van szó, remélem azt azért senki nem gondolta. Ott minden a legnagyobb rendben. Szeretem a munkámat és minden kollégámat, és megtisztelő számomra, hogy ott dolgozhatok, hálás vagyok érte a jó Istennek. Hatalmas kiváltság, ha olyan helyen dolgozhatunk, ahol jól érezzük magunkat, és örömmel végezzük a munkánkat, és nem esik nehezünkre továbbképezni magunkat! 

Boldog vagyok és nagyon hálás. Tudom, hogy ismételgetem magam, de esténként, amikor fekszem az ágyban, azon gondolkodom, hogy mivel érdemeltem ki azt a sok jót, amit kaptam. ( még küzdök a belém ŕögzött negatív dolgokkal ). De amúgy tényleg nagyon szeret a jó Isten. Annyi jó dolog történik velem. Mivel érdemeltem ki?! A férjemet, a fiamat, a munkahelyemet, a tanulmányi sikereket, az egészségemet, és még sorolhatnám. Én valóban úgy gondolom, hogy az embernek gyakran meg kell tapasztalni a rosszat, hogy értékelni tudja a jót. Nagyon céltalan életem volt, és nagyon boldogtalan voltam. Régen is rengeteget fájt a fejem. Még mindig gyakran fáj, de amikor megszűnik, nem azt mondom, hogy végre, hanem köszönöm Istenem. Nagy különbség. Ilyenkor új értelmet nyer az életem, és valósággal újjá születek. Gyakran születek újjá ezáltal, de nem elégedetlenkedek. Csendesebb vagyok, és kicsit elesettebb olyankor, de ennyi. És pont ettől leszek mindig újra erősebb. És akkor pótolom is a kiesett időket. Fejfájással nem vagyok túl aktív semmiben, ami érthető is, így utána gőzerővel indulok neki mindennek. Kedd, szerda, csütörtök, mindennap fájt a fejem. Nem bírom a szeles időt, de tettem a dolgomat. Szerdán annyi gyógyszert vettem be, hogy már szédültem, amikor Arnoldot vittem foglalkozásra.  Érdekes ez a migrén. Nagyon tanulmányoznám. Nehezen tudok olyankor gondolkodni is, viszont többször kipróbáltam, hogy tanulok, vagy verset írok, tehát erőltetem az agyam, vagy volt rá példa, hogy Arnold nagyon felidegesített, és megszünt. Egyszer pedig nagyon megijedtem valamitől, és attól múlt el. Érdekes, meglepő dolgok ezek. Jó lenne tanulmányozni ezt. Soha senkinek nem beszéltem róla, de szerettem volna kutató orvos lenni. De mellette még egy csomó más dolog is érdekel...

Nagyon fontos, hogy elégedettek legyünk az életünkkel. A boldogság onnan származik. Fontos hogy tegyünk is érte. Ez a minőségi élet. Megtaláljuk a lelki békénket, a belső egyensúlyt, a harmóniát. Nem az a fontos, hogy a külvilág felé mit mutatunk, hanem mit érzünk legbelül. Lefekvésnél azt kell éreznünk, hogy tartalmas nap van mögöttünk, és várjuk az újabb kihívásokat. 

Most nagyon erősnek tűnik, ( az is vagyok ), de nekem is van gyengeségem, mint mindenkinek. Nagyon sok ember életét úgy követtem végig, hogy láttam egy egészséges embert, és láttam, hogy ment tönkre és végül hogy halt meg. Látok az úton baleseteket, olvasom a híreket. Ilyenkor egy darab a szívemből kiszakad. Sírok, mint egy kisgyerek. Együtt érzek olyan családokkal, akiket nem is ismerek, megsiratom az elhunytat, este pedig az emberek lelkéért is imátkozom. Talán ez a legnagyobb gyengeségem. Lehet túl nagy empátiának nevezni, gyengeségnek, butaságnak, kinek hogy tetszik. Nem számít. Ez vagyok. Büszkén vállalom. Nem akarok már változni ilyen téren. Nem tudok, ezért elfogadom magam ilyennek. Megtanultam ezt is. Megtanultam elfogadni és szeretni magam. Igyekszem olyan életet élni, ami számomra példaértékű és úgy bánok az emberekkel, ahogy szeretném, hogy velem is bánjanak. Működik is, mert olyan kiváltságban részesülők, hogy megadatott az, hogy ilyen körökben mozogjak. Szeretem az embereket és érzem, hogy viszont szeretnek. Fantasztikus érzés!

Apró fájdalmak mindig vannak, de az nem jelenti a boldogtalanságot. Bánt az, hogy ilyen világot élünk. A szülői ház hiánya olykor rettenetes fájdalmat okoz. Nem volt könnyű gyerekkorom, mégis emlékszem, hogy sok barátunk volt, és összetartó szomszédaink. Hiányoznak a testvéreim, akiket nagyon ritkán látok. Mai világban ridegek az emberek, nehezen születnek hosszantartó barátságok. Ritka mosoly őszinte. Irigység, rosszindulat, pénz dominál. Olykor persze bánt, hogy Arnolddal nem könnyű. Tör, zúz, durván fogalmazva, és nem tudom leállítani, mert azt mondja, hagyjál. Néhány módszer beválik, örülök neki, aztán rájövök, ez nem is működik mindig... Teljesen másképp fogja fel az élet dolgait. Van, hogy erősen megszorít, ( egyszer tuti bekékülök ) és mondom neki, ne finomabban. Mire ő, miért fáj, vagy leszakad a karod, és egy kezed marad? Neki tök normális, hogy egy kezem lenne. Legalabbis úgy szürtem le ebből. Vagy például nagyon kell figyelni, hogy mit mondd. Nem azt mondja hülye, hanem hurrá. Ezt a hanglejtésből ismerem fel legtöbbször. Nehogy véletlenül megszidjam. Volt már ilyen, és ment a szipogás, és próbálta elmagyarázni, de ő nem is azt mondta. Bízom benne, lesz változás ezen a téren is, én a mai napig hajlamos vagyok motyogni, és azért nem értik mit mondok. Ezért jó a videó többek között, mert ott jobban artikulálok. Mindig van mit tanulni... 

Van olyan is, hogy idegesítő "hiszti" megy, és rászolunk. Mire a gyerek: Nem hisztizik  hanem sírok.  Aranyosak tűnik így, de abban a helyzetben igencsak idegtépő.

Viszont, tényleg nagyon őszinte világban éli a mindennapokat. Példaértékű, hogy nem ítélkezik. Egyszer valahol ebédeltünk, és ott volt egy néger ember. Egy ideig nézi, majd halkan megszólal,  milyen fekete, miért? Tudom más gyerek is körülbelül így "működik", de általában hangos felkiáltással az illető előtt, a szemébe mondják. 

A múlt már kevésbé fáj. Azért nem tud már bántani, mert jelenleg olyan életszinvonalat sikerült elérni, amit a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy nekem megadatik. Nem feltétlenül az anyagiakra gondolok, sőt, sokkal inkább a kis családomra, és amit közösen építettünk fel. Sok mindenen keresztül kellett mennem ahhoz, hogy meg tudjam becsülni a jót, vagy egyáltalán különbséget tudjak tenni, fel tudjam ismerni, hogy ez jó. 

Van pár olyan dolog, amit szégyellek, es nem is fogom nagy dobra verni, és a mostani énemet ismerve csak, sokan nem gondolnák rólam. Például voltam fegyházban. Ki hitte volna? Igaz, egy ártatlan dolog miatt, és ezt gyorsan meg is magyarázom, mielőtt bárki bűnözőnek találna. Barátokkal ittunk bárban, rendőrök ellenőrizték a helyiségeket, veszélyes környék volt, nem volt nálam a személyigazolványom és bevittek, láthattam milyen belül egy börtön. Nem vagyok büszke rá, de tényleg ártatlan dolog volt. Pár órát töltöttem ott, amíg valaki behozta a személyimet. A másik történet, nyertem egy szépségversenyen, de nem az arcom volt a lényeg... Többet nem is mesélek, nehogy még anyósomék fülébe jusson és megbotránkozzanak... 

Túl dekoratív vagyok most már, ilyen nem fordulhat velem elő többé. Vagy soha be mondd, hogy soha?! 

Arnold most van a kérdezős korszakában, így vettem ki néhány könyvet a könyvtárból, hátha a furábbnál furább kérdéseire könnyebb választ adni így. Egyik könyv az "undi testről" szól. ( nem írok többet a könyvről ). Olvasom neki, mire a fiam megkért, hogy vigyem vissza a könyvtárba... Nos, azt hiszem van még mit tanulnom...

Napokig kért, hogy legyek a felesége, ne hagyjam el, aztán egyik nap csak az apját akarta. Az apja szigorúbb, én hamar megadom magam, könnyen levesz a lábamról, ezt okosan ki is használja. Ilyenkor nagyon szigorúnak találom az apját, pedig gyakran én is ilyen "szívtelennek" tűnhetek, ha a helyzet úgy kívánja. 

Egyik este pici vita volt, mire Arni, most veszekedtek? Béküljetek ki, mondta. Már ágyban volt, mesét olvastam, és azt kérdezte, kibékültetek? Mondtam igen, felületesen. Látni akarom, mondta. Kimentünk a konyhába, engem picit meglötött és azt mondta elváltoztatott hangon, ne haragudj. Nem volt mese, jött a kibékülés. Hiper érzékeny ezekre, így tudatosan vagy sem de nem veszekedünk. Nyilván lát egy mintát is, amit másol. Tudja, ha nálunk vita van, utána bocsánatkérés, békülés.

Egyébként ahogy nő, nő az ereje is, mint már említettem. Nem tudja az erejét felmérni, de már van egy párnánk, amit üthet - vághat ha úgy tartja kedve, ha éppen verekedni akar. Fekete vastag ülőpárna. Csak annyit mondok, fekete, amikor látom, hogy olyanja van. Ma azt válaszolta de az üvegem is fekete. Na? Mit is kéne lepjek most? Igaza van, nekem eszembe sem jutott amúgy. Érdekes gondolkodásuk van. A félelmemet talán pont ez enyhíti, hogy néhány dolog nagyon okos. Elképzelhető, sőt, szerintem biztos, hogy lesznek olyan tantárgyak, amiben kitűnő lesz. Ezekre fogunk fókuszálni, és ezeket fogjuk  fejleszteni. Amikor a fejem fáj, akkor a sok kérdés kicsit túl sok, és különösen úgy, hogy soha de soha nem maradhat a kérdése megválaszolatlanul. Ember legyen a talpán, aki mindig türelmesen tud ezekre válaszolni, főleg úgy, hogy teljesen mindegy, hogy telefonálok, hivatalos ügyet intézek, ő kérdez és nekem válaszolni kell. Szépen. Mert utána sírás van, ha durván válaszolok. Ja, és nem neveletlen  mielőtt bárki is ítélkezne, autista, és ez is tipikus jellemzési formája. 

    Az élet nagy leckét adott fel már akkor, amikor megszülettem, úgyhogy igazán felkészített erre a kicsit sem könnyű, de annál izgalmasabb feladatra, és a kicsit sem alkúképes énemet megtanította az abszolút kompromisszumkötésre, a háborgó jellememet pedig az alázatra. Mert az élet egy hullámvasút, amire ha felülünk nincs megállás, és amit táncolva járunk be, akár van zene, akár nincs... és ettől olyan szép, színes, boldog az élet...!

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Puszi,

Iza 

( esetleges hibák előfordulhatnak )