Év elején nagyjából eltervezzük, hogy milyen helyekre szeretnénk eljutni, hol szeretnénk nyaralni, hány napot töltünk majd el. Minden szabad vasárnap is megyünk valahova ( ha éppen nem zenél a kedvesem ), azon nem sokat vacilálunk, a spontenaitást részesítjük előnybe, és persze legyen mindig változatos a hely. Általában szombaton kinézünk egy helyet és vasárnap reggel útra kelünk. A hideg időszakokban ezek a kirándulások lerövidültek, de nyáron igyekszünk minél jobban kiélvezni. Voltak helyek, amik nagyon tetszettek és voltak olyanok, amik egyáltalán nem jöttek be. Kicsit zsákbamacska. Persze megnézem, milyen látványosságok vannak, de a Google barátunk valahogy azt nem közli, hogy onnan plusz hatvan kilométer még az a bizonyos látnivaló. Így jártunk például Pilissel, a legrosszabb részén voltunk. Biatorbágy annál inkább tetszett. Szóval, nagyon izgalmas egy olyan "felfedező" nap is.
De most elmesélem, hogy ez a betervezett kirándulás hogy is sikerült, és mennyire jöttek be a számításaink.
Szombaton összecsomagoltam az egész család részére. A párom énekes torok spray - e kimaradt. Ez fontos lesz a későbbi történés miatt... gyógyszerek, vitaminok, ruhák, tisztálkodó szerek, minden meg volt. Mindig én pakolok össze, a szállást is én nézem ki, és többnyire a helyet is, de nyílván közösen döntünk az úticélt illetően. Néha puffogok is emiatt, hogy én szervezgetek többnyire, de tulajdonképpen szeretem is ezt a feladatot. Ez csak akkor teher, ha egy csomó más dolog társul hozzá, amit észbe kell tartanom, vagy el kell intézzek.
Vasárnap délelőtt elindultunk, és meg sem álltunk Hévíz előtt. Viszont a szállást hetekkel előtte kiválasztottam, de nem foglaltam le, sose tudni mi jön közbe, és nem kaptuk volna vissza a teljes árat. Így a tulajjal meg is beszéltem, hogy nem foglalok előre. Igen ám, de reggel nem működött az aplikáció, így nem tudtam utalni. Tarsolyomban volt még egy hely, ha még se maradna meg foglalás nélkül a kiszemelt apartman, legyen ahová menni végszükség esetén. Azért szerettem volna mégis azt a helyet, mégiscsak van ott medence meg szauna. Arnold amúgyis most kezdte az uszástanfolyamot, neki is jól jönne.
Megérkeztünk. Még mindig semmi. Telefonon mondtam a tulajnak, mi a gondom, mire volt annyira kedves, hogy fizetés nélkül megadta a kódot, így kapu, széf, minden a rendelkezésünkre állt. Hihetetlen, hogy még mindig akadnak ilyen jó emberek, hálás vagyok a nekünk szavazott bizalomért. Estefelé persze sikerült utalnom, nem szeretek tartozni, sem halogatni.
Az apartman csodás volt, igazi lakosztály, és minden volt, amire szükségünk lehetett, modern konyhai felszerelésekkel. Nagyon jól éreztük magunkat, olyan volt, mintha az egész villa csak a miénk lett volna. Minden este medence - szauna felváltva. A fiúknak hideg volt a víz, így azt a részét csak én élveztem, de én én teljes mértékben. Olyan nagyon feltöltött, hogy el is határoztam, hogy a további három napban megtartom a méregtelenítő kúrámat, és csak salátát fogok enni. Hmmm, szép gondolat. A tervem még aznap kudarcba fulladt...
Vasárnap, ahogy megérkeztünk, kicsomagoltam, ruhákat szekrénybe, asztalra gyümölcsöt, szeretem otthonossá tenni, majd elmentünk a városba körülnézni, és étterembe megebédelni. Naplót vezetek a helyekről, ahol jártunk, és a tapasztalatainkat is leírom. Most ezt mellőzni fogom itt. ( ajánlani tudok helyeket azert ), de annyira nem fogom részletezni a napokat, mert akkor egy regényt írhatnék. A napjaink gyakorlatilag úgy teltek, hogy dél körül mentünk várost nézni, ebédelni, sétálni, vásárolni. Nem szórtuk a pénzt, de nem is a spórolásról szól az a pár nap. Nekünk most úgy jött ki a lépés, hogy utazás előtt az autónkat meg kellett javíttatni, és máris százhetvenezer forint ugrott. Ilyenkor nyelek egy nagyot és azt mondom, oké, semmi gond, hála a jó Istennek, van, egészségesek vagyunk, menjünk, megérdemeljük.
Hévíz nem egy olcsó hely, de találtunk egy olyan éttermet, ahol két személyes tál volt, jó áron. Nem jött be a hely, és egy ideig nem is akarok olyat választani. Egy másik étterem viszont maga volt a tökély. Mivel eldöntöttem, hogy csak salátát fogok enni ugyebár, próbáltam észben tartani, de miután láttam az étlapot, meggondoltam magam. Kellett ugyan a jó kis görögsalátám, de becsomagolva, és helyette a párommal ettünk jó kis cigánypecsenyét. Hogy is tudtam volna ellenállni a sült szalonnának, mikor a kedvencem? Gyönyörű étterem volt, finom ételekkel, italokkal. A férjem ivott kis bort, én meg egy pina colladat. Fenséges volt. Arnold fiam viszont semmit nem akart enni, és ez már tart egy ideje. Így az elcsomagolt salátámat kicsomagoltam, hátha mégis eszük valamit. Végül csipegetett belőle, mint egy kismadár, és a pirítós kenyeret is megette. Hála! Szilvásgombocot vittem, azt mind megette, de onnantól kezdve semmit nem akart enni, csak kekszet és hasonlókat. És itt kezdődtek a problémák... Tudtam éhes, ilyenkor ingerült, de túl önfejű, hogy bármit is megkóstoljon. Sőt, még azt sem érzékeli, hogy éhes. De mivel, alig eszik, tudom. Így, a tökéletes napokat, és a kiváló éttermeket beárnyékolta a hisztije, ami engem annyiban zavart, hogy nem eszik, mikor tudom éhes, féltem a gyomrát, mostanában gyakran fáj neki, viszont az apja totál kikészült mindig, mert nem bírja a hisztit. Volt rá példa, hogy annyira nem akart enni semmit, hogy könyörögtem, egyen fagyit. Ment a hiszti. Tudtam, leesett a cukorszintje. Megette a fagyi felét, és mint akit kicseréltek egy szempillantás alatt, egyből jó kedélyű lett. Ezek kemény küzdelmek voltak, de igazából hamar véget érnek, és orvosolható, csak nem egyszerűen. A legfőbb probléma mégis az, hogy a páromnak olyan szinten a kedvét tudja venni, azaz olyan gyomorideget kap, hogy végül miatta aggódok, mert nehezen nyugszik le. De amúgy már eléggé megszoktam, és sok esetben fel sem tűnnek már dolgok, csak amikor mások ránk figyelnek... Ez a kellemetlen része. Másnak az jön le, milyen neveletlen, mennyire vissza szájjal a gyerek. Én sem örülök neki, de itt több van a háttérben, mint sem neveletlenség. Tulajdonképpen nem is mondanám neveletlennek, talán picit kényeztetve van, ami szerintem érthető, s bár tagadhatatlan, hogy hagytam, kicsit a fejemre nőjön, de egyszerűen levesz a a lábamról. Apa veszekedik vele, míg a gyerek előveszi a művészi krokodilkönnyeket, mire én vígasztalni kezdem. Túlságosan megsajnálom, ha sír. Ezt a fiacskám is tudja...
Már nem kerüljük a helyeket, hogy mellőzzük a kellemetlen helyzeteket, és nem is magyarázkodok rögtön. Egy alkalommal volt szükség erre most a kiránduláson...
Második nap elutaztunk Keszthelyre. Elképesztő szép hely, barátságos emberekkel. Strand, boltok javarészt be voltak zárva, de a játszótér, edzőgépek szabadok voltak, így jól kihasználhattuk. A trópusi időjárásnak köszönhetően a kabátot le - fel vettük. Volt, hogy nyakig be burkolózva sétáltam, és volt, hogy egy topp volt rajtam, a fekete nadrág pedig égette a lábam, olyan forrón tűzött a nap. Arnold fiam tiszta apás volt, így rengeteget voltam "egyedül". Apát akarta a játszótéren, apával akart aludni. Így alakult ki, hogy ők a nappaliban aludtak, én meg a hálóban. Első két éjszakát élveztem, jó volt egyedül, de harmadik éjszaka már kicsit magányos voltam. Igen, szóval nem csak itthon alszom egyedül, hanem még nyaraláskor is. Hajdúszoboszlón is külön szobában aludtam. Nem panasz, csak aki házas, az tudja, hogy nem helyes ez, vagy hogy éppen ez a házas élet?!
Imádtam a friss levegőt. Az úszás, szaunázás sokat segített a légúti problémáimon. Sajnos, amióta utoljára beteg voltam, ismét orrsprayt kell használnom, pedig fél éves kezelésnek köszönhetően sikerült leszokni, de az újabb betegség nem tett jót. Az asztma rohamok viszont megszűntek a napokban. A szaglásom ezúttal megmaradt, így élvezehettem a magyar tenger illatát. Nem is akartam nyavajákkal foglalkozni, hálás voltam minden apróságért, és végre azt éreztem, hogy élek. Sokat nevettünk, sokat beszélgettünk. Esténként kilenc óráig igyekeztünk lefeküdni, mert nálunk minden nap korán indult, mint máskor, ugyanis Arnold fiam hét óra előtt kelt mindennap. Voltak nehézségek, de a múltra visszatekintve ezek már olyan apróságok, amiket alig érzékelünk.
Egy alkalommal, amikor muszáj volt közölnöm, hogy mi is van vele, az azért volt, mert más nehezen tűrte a viselkedését és attól féltem, ha több jelzővel illeti a fiamat, nem állok jót magamért...
Sétálgattunk a Balaton partján, fotókat készítettünk, Arnoldnak saját telefonja van, és profi fotókat készít. Olyanokat is átküld nekem rólam, amiket nem is tudtam, hogy lefotózott. Lassan megéheztünk, elindultunk visszafelé. Padon ült pár idősebb ember, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy valaki dicséri Arnoldot milyen szép fiú, és milyen jó lenne lefesteni. Amikor megfordultunk, azt kérdezi a hölgy tőlünk, honnan jöttünk? Pestről. És áll még a szabadságszobor? Áll. ( milyen kérdés ez, gondoltam magamban ). A hölgy szépen bemutatkozik és egy névjegyet nyom a kezembe. Amíg tanulmányozom, közli, hogy ő a szobor lánya, szívesen lefesti a fiamat. Éhes voltam, nem voltam kapó a viccekre. Aha, gondoltam, én meg a Balaton kiralynője. Sok szélhámos van, nem dőlök be. Nem mondtam semmit, a telefon a kezembe, az éttermeket böngésztem éppen. Mondtam, kedves, de éppen enni készülünk, éhesek vagyunk, mire a kicsi fiam közbevág, nem is igaz, nem vagyok éhes ( mármint ő ). Okééé, de én igen, mondtam. A hölgy tovább firtatja, milyen szép fiú, tíz perc alatt lefesti, hamar megnő, de a portré örök. Na jó, gondoltam, csekkolom a hölgyet, és meglátjuk mi lesz. Google egyből ki is dobja: "A szobor lánya grafikus lett." Puff, most ennyire tudatlan vagyok, vagy mi? Mennyire illene ismernem a művésznőt? A lényegen nem sokat változtatott, mert nem ismertem. A múzeumok borzasztóan érdekelnek, ahol meglehetősen sok szobor van általában, de végülis a szabadság szobor nem a múzeumban áll, nem igaz? Ennyi a mentségem. Nos, érdekesnek tűnt a helyzet, és egy pillanatig elfelejtettem az éhséget is, és mondtam, hát jó, tíz percet kibírok még. Szóval elindultunk arra, amit Arnold előtte lefotózott...
Mire észbe kaptam, már a padon ültek a fiúk. Arnold fölött esernyő, mint egy királynak, hogy a nap ne süssön a szemébe. Láttam Éva munkáit, de szerettem volna a kulisszák mögé is belelátni, így mögötte állva néztem, ahogy pillanatok alatt megrajzolja a gyerek haját, szemét... csak ez a pillanat a fiamnak sok volt úgy, hogy nem evett, és napok óta nem alszik délben. A művésznőt elég hamar lefárasztotta, és ide - oda dobálták a szavakat a gyerekkel. Nem volt ellenséges, ellenben a gyerekem, csak szemmel látható volt, hogy neki sok, amit szóvá is tett. Ajaj, gondoltam, itt bajok lesznek hamarosan, ha nem lépek közbe. Hát megsúgtam, a fiam autista. Gondolta. Oké, akkor ez letudva. Azután jött a sajnálkozás, amire nem számítottam, de az éhségünk s hogy a fiam tudja miről beszéltünk, igy már totál hisztibe kezdett átmenni, az már jobban izgatott, és még nincs helyünk, hol ebédelünk. Háromszor tíz percben telt, míg elkészült a portré, mivel a fiam kevésbé volt közreműködő, de elkészültünk. Tehetséges a hölgy, le a kalappal, minden téren!
Hévíz és Keszthely gyönyörűséges. Elérkeztünk az utolsó naphoz. Tihanyba mentünk, de nem győzött meg a hely. Szép, szép, de az előző két hely mellett már nem volt olyan lenyűgöző. Éttermek talán kettő ha nyitva volt, így több mint egy órán át kerestük a helyet, míg végül egy zseniális éttermet találtunk. Igaz, hogy salátát ettem, ( végre nem csak terveztem ), de akkora adagot, hogy alig bírtam felállni. Na meg a levendula szörp, persze. Le mertem volna fogadni, hogy majd' két kilót híztam a négy nap alatt. Szerdán már szorított minden ruhám. Pénteken edzésen voltam, a mérleg nyelve viszont maradt a régi helyen, szóval nem híztam. Oké, akkor csak a hasam nőtt, amit viszont sürgősen le kell tornázni, és visszavenni a nagy evésekből.
Tihanyban amúgy a Balaton gyönyörű, és brutál jót lehet bringázni, a városban pedig a sok levendula áradat ami gyönyörű. Nyilván megláttam a szépségét is, de túl nyugis nekem.
Egyébként annyira nyugodtak az emberek és kedvesek például Hévízen, az autók is valahogy lassabban mennek, nincs az az őrült tempó, mint Pesten, az autópályáról nem is beszélve...
Minden reggel és este kollagént ittunk. Egyik este a párom mondja, hogy nála fordítva hat, mert fájnak a csontjai. Kizárt. Nos, a csontjai valóban fájtak, igaz nem a kollagentől, hanem a fagyitól. Mivel rengeteget énekel, nagyon meg van erőltetve a torka, kivették a manduláját, nem bírja a hideget, és itthon maradt a fránya torok spray, lebetegedett. De nagyon erős férfi, nem hagyja el magát. Rengeteget dolgozik. Aggódtam érte. Nem az a tipikus rinyálos pasi ( bocs a férfiaknak ), én százszor rosszabb vagyok. Elég hamar "haldoklok" és végrendeletet írok, ha beteg vagyok, persze nem egy kis megfázástól, de a fájdalom küszöböm nem valami nagy. Fájdalmasan nyíllalt belém a gondolat, ha nem lenne. Na, csak el ne temessem már most. Viccet félretéve, tényleg nagyon aggódtam, mert elég rosszul festett. És jön a hétvége, két nap zenélés, emberfeletti erővel tud énekelni órákon keresztül. Régebb meséltem, más énekes két óránál tovább nem bírja, míg a férjem átlagban öt órát énekel.
Hamar eltelt a négy nap. Olyan szép volt, olyan tökéletes, és én annyira hálás vagyok a jó Istennek, hogy megadatott ez a lehetőség, hogy ilyen csodás élményben legyen részem azokkal, akiket a világon a legjobban szeretek, és akik a legfontosabbak nekem, mert a család az örök, a család a minden!!!
Köszönöm, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés