Alaptermészete mindenkinek van...2024.03.16. 18:05, Elekes Timea Izabella
Fogadjunk el másokat...
Mindig formálódunk, változunk, de az alaptermészetünk mindig meg marad. Ha ezt valaki nem tudja elfogadni, valószínű nem minket akar, hanem egy általa elképzelt embert...
Amikor készülök blogot írni, mindig azon gondolkodom, valami hasznosat írjak és értéket tudjak átadni. Ez nem mindig sikerül. Tulajdonképpen, egyik nagy előnye, hogy a saját oldalamon írok, az osztok meg, amit akarok, és ezt nagyon szeretem. Ez így jó. Akkor talán nem is kéne ezen agyaljak sokat. Jól esnek a levelek, üzenetek, amiket kapok, hogy szeretitek olvasni a blogomat. Hálás is vagyok ezért. Az érzéseimet osztom meg, és ugyanolyan személyes lehet, mint egy vers. A versben a meztelen lelkünket mutatjuk meg. Bár nem nagyon merem már olyan szinten megosztani, mint régen és mint mások, pedig sokszor megtenném. Talán az előítéletek miatt nem, másfelől, örülök, hogy az én verses oldalamon nincs mindenféle pletyka, fröcsögés, tiszteletlen kommentek. Ezért nem osztok meg olyan verset, mert az kiinduló forrása lehetne. Olvasok én olyan szerelmes verseket, hogy csak nézek nagyokat. Én is szoktam olyat írni, de nem publikálom. Nehéz egy nagyon érzéki, őszinte szerelmes verset úgy leírni, hogy ízléses és diszkrét is legyen. Ahogy régebb mondták rám, túl konzervatív vagyok... Na, de akkor hol az írás szabadsága?! Jöhetne a jogos kérdés.
Mindennek az alapja, hogy érezzük jól magunkat. Az életben sajnos elég sok dolog van, ami kényelmetlenséget okoz, stresszelünk rajta. A legtöbb stressz forrása, a várakozás, és a megoldatlan problémák, illetve, amin nem tudunk változtatni, azaz a tehetetlenség. A múltkor sem tértem ki szomorú dolgokra, és ezúttal sem szeretnék. Igyekszem azokra a dolgokra fókuszálni, amiért hálás lehetek. Sok dolog van, amiért hálásak lehetünk. Az életnek mindig két oldala van. Van a sötét oldal és a világos. A sötét oldal, ami tele van keserűséggel. Pl. ha valami, vagy valaki nagyon hianyzik. Akár a múltunkból egy darabka. Nem kéne a múlttal foglalkozni, mondogatjuk. De viszont, ha egy szép időszaka volt az életünknek, akkor miért is ne?! A másik, ha valami nagy űrt hagyott az életünkben és azt nem sikerült betölteni, akkor igencsak nehéz elengedni.
Az a baj a világgal, hogy állandó elvárások vannak. Ne törődj a múlttal, a jövővel se, mert azt az idő oldja meg. Ne merj szomorú lenni, mert akkor kerülni fognak, de vidám se légy, mert akkor jön a rossz indulat. Ne rinyálj a szegénység miatt, mert lenéznek, de ne látszódjon az se, hogy van pénzed, mert akkor irigyek. Az emberek nem merik a saját érzéseiket kimutatni, ezért tele van a világ kétszínűséggel, állbarátokkal, hamis énképekkel. Szegény gyerekek ebben nőnek fel. Egy őszinte családban elő gyerek, aki mindent meg tud beszélni a szüleivel, elég nehéz olyanba csöppenni, ahol a szülők is hazudnak egymásnak, és a gyerek ezt látja, ezt sajátítja el, ezt gyakorolja a hétköznapokban. A gyerekeken nagyon látszik milyen családban élnek, mennyi szeretet, figyekmet kapnak, vagy éppen nem kapnak.
Időszakosan én is szerettem volna változni ( igen, múlt időben ), hogy jobban beleolvadjak a környezetembe. De mi értelme ennek? Más éppen azon van, valamivel kitűnjön. Van egyéniségem, ahogy mindenkinek, többé nem akarom ezt megváltoztatni. Van a kislány bennem, akit megvédek és elfogadom olyannak amilyen. Ha valaki teljes mértékben meg akar változtatni, az azért van, mert sajnos nem tud elfogadni. De azt el is kell engedni. Az nem minket akar, hanem egy általuk elképzelt személyt.
A mottóm továbbra is az: Élni és élni hagyni!
Köszönöm, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
|