2024.08.25. 09:26, Elekes Timea Izabella
Ha csak egy kivánságom lenne....
Utóbbi időben nagy változások voltak az életünkben. A felújítás miatt minden a feje tetejére állt... szó szerint. A lakás is, az életünk is. Noha, közel sem látjuk a végét, ( nagy fába vágtuk a fejszét ), de mivel alakul a lakás, és eléggé az elképzeléseink szerint, és bár sok tennivaló van még, de a "saját birodalmam" nagy átalakulásokon megy keresztül, így nagy igazság, hogy a rend a lelke mindennek. Amíg a nagy felfordulások közt aludtam, eléggé nyugtalan voltam, nem éreztem jól magam a bőrömben. Amióta legalább körülöttem rend van, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Élvezem az estéket, hogy a hangulatos fényben, a kényelmes ágyamon olvashatok, míg a friss levegő áramlik be az ablakon, és ahogy csendesedik a világ...
Olykor szeretem a csendet nagyon. Ahogy telik az idő, változom én is. A munkám miatt sokat utazom, és a belvárosi nyüzsgés olykor nagyon kimerítö tud lenni. Aztán jön a pihenés, csendesedés, majd ismét a város forgatagában találom magam, és pihenés után, azt kell, hogy mondjam, ismét jó a nyüzsgés. Tehát azt is szeretem. Bár szinte mindig történik valami, és szinte mindig negatív dolog... nem velem, másokkal. Olyankor besajdul a szívem... Miért ilyenek az emberek? Miért kell egymást bántaniuk? Miért jó a gyűlölködés? Az irigység, rosszindulat, figyelmetlenség, "nemtörödömség" nagyon eluralkodott az egész világon... a nincstelenség váltja ki az emberekből... talán... a metrón azt látni, hogy mindenki unott, megkeseredett, zombi módban a telefont nyomkodja... nem igazán hallom, hogy beszélgetnek, mosolyt sem látok az arcokon... Akaratlanul is végig mérem az embereket, és el kezd pörögni az agyam. Régen milyen jó volt... szép világ volt. Nem volt könnyű gyerekkorom, mégis úgy emlékszem vissza, hogy jó volt. Magyarország volt a minden nekem... az Álomország... mindig különleges érzés fogott el, amikor itt voltam kislányként. Minden olyan szép volt, tiszta, és kedves... és agyalok miért nem érzem azt az érzést?! Sokkal több álmom vált valóra, mint amit remélni mertem volna, és még sem érzem azt az érzést...
Áz utazás lefáraszt teljesen... ami körülöttem van, és a sok agyalás leszívja magyon az energiámat. A gyerekkel való gondokkal olykor annyira elfáradok, hogy azt érzem, nem tudnám ezeket újra végig csinálni... kezdődik az iskola és borzasztó nagy lemaradásban vagyunk... legalábbis úgy érzem... de azért reménykedem... mi lenne, ha még remény sem lenne?! A férjem annyit volt távol tőlem, hogy teljesen megszoktam egyedül aludni. Azt veszem észre, ha egy szobás apartmant veszünk ki, alig tudok elaludni, mert nem vagyok egyedül... Na, arról már nem beszélve, ezen mennyit agyalok, hogy mennyire normális ez?!
Az életről picit az a véleményem, hogy legtöbb ember elhiteti magával, hogy minden a legnagyobb rendben van. Simán bebeszéli magának, esetleg másoknak is, csak hogy megnyugtassa magát. Hiszen, ha azon rágódna folyton, hogy mennyire gáz az élete, beleőrülne. Amikor pedig kezdődnek a problémák, akkor szépen összegyűlik az a sok elnyomott érzés, amit a tudatalatti mindvégig észlelt, csak el lett nyomva, és akkor robban minden. Akkor kezd átértékelődni sok minden az emberben. Aztán ha történik egy kis jó, akkor megnyugtatja magát ismét az ember, de hát minden rendben van, másnak sokkal rosszabb... Tulajdonképpen nem is tudjuk másnak milyen... annyira más életet él mindenki, mint amit mutat... Miért? Talán, mert ösztönösen védekezik az ember. Fél, hogy elítélik, és valljuk be, sokszor a gyávaság is nagy szerepet játszik, egy fajta félelem van az emberekben a változást illetően... sokkal kényelmesebb abban maradni, amiben van...
Egy nagyon kedves ember, aki tulajdonképpen alig ismert engem, azt mondta egyszer: "Nem látják, hogy több van benned?" Nagyon megmaradt ez, mert valahol igaza van... tudom, érzem.
Nincs rossz sorsom, egyáltalán nincs... ennek ellenére néha többre vágyom... talán egy másik életben ( bár nem hiszek a reinkarnációban ) megvalósíthatom önmagamat, de ebben az életben a gyerekem az első. Főleg most, hogy lezárult egy korszak... egy nagyon nehéz korszak... és kezdődik egy másik korszak... egy még nehezebb korszak... Most szükségem lesz minden erőmre, hogy fel tudjak erre lelkileg készülni. Úgy érzem eddig is ember feletti erőkkel vittük végig az éveket, és az acél idegeink kicsit megkoptak... így a következő hetet arra szánom a dolgaim mellett, hogy kicsit befoltozzam...
Sokszor érzem magam nagyon gyengének, viszont magas érzelmi intelligenciával rendelkezem, ( nem beképzeltség ) és azt mondják, azok az erős emberek, így elmondhatom magamról mégis, hogy erős vagyok.
Olvasok egy nagyon remek könyvet, amiből rengeteg erőt tudok meríteni. A tudatalatti ott van bennünk és keményen dolgozik, viszont, elképesztően sokat tudunk tenni annak érdekében, hogy befolyásoljuk mi a gondolatainkat, és nem pedig fordítva... Sokat kell dolgozni ezen, de nagyon megéri... Ugyanilyen a boldogság is... Azt kell megértenünk, hogy nem a külső tényezők befolyásolják a boldogsagunkat... Az embernek minél több van, annál több kell, viszont saját példámból kiindulva, nem az anyagi javaktól leszünk boldogabbak... Nagyon tisztán él bennem a kép, hogy amikor a kisfiam elkezdte az óvodát és mindenféle "rossz dolgokat mondtak" mindennap két szatyor ruhával mentem haza. Boltba mentem vásárolni minden nap. Addig felejtettem, örültem az új dolgoknak... utána mindig összezuhantam. Senkivel nem beszéltem meg, és nem is meséltem el az érzéseimet. Egy hét után döntöttem úgy, hogy a mindennapi vásárlásnak véget kell vetni. Egy kemény hónap kínlódás után álltam munkába úgy, hogy közöltem az óvodában, hogy most már próbáljuk meg, mégis aludjon ott a gyerek, mert megyek dolgozni. Lám, egyből meg lehetett ezt is oldani, hogy ott aludjon. Sajnos nekünk kell kiállni magunkért, mert senki más nem fog. Ezt az életben számtalanszor megtapasztaltam, de gondolom nem vagyok ezzel egyedül... Iskolás éveim fájó emlék, de remélem, hogy a kisfiamnak nem lesz az... én mellette leszek, mindenben támogatom... Ha egy kívánságom lehet csak most az élettől, csupán annyit kérnék, hogy a jó Isten adjon erőt hozzá...
Köszönöm, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés