Mint korábban is írtam már, minden hét megtanít valamire. Az elmúlt két hét, amit ágyban töltöttem betegség miatt, arra tanított meg, vagy inkább, arra emlékeztetett, hogy az egészségnél semmi sem fontosabb! 

Nehéz bármiről is írni, ha az ember mást se csinál, mint fekszik, és alszik. Nekem az elmúlt két hét erről szólt, ugyanis elkaptam a Covidot. 

Egy picit mégis nézhetjük a jó oldalát: a kisfiam születése óta azt érzem, nem pihenek rendesen, tehát a két hét alatt kipihentem az elmúlt hat évet...

Elmesélem, nekem hogy kezdődött és mik voltak a tüneteim:

   Valahogy nem hittem, hogy én is elkaphatom a vírust. Azért nem, mert három éve, amikor nagyon beteg voltam, és azóta többször is, és Covid tünetekkel, mindig negatív lett a teszt. Most viszont pozitív lett. És ez most úgy hangzott, mintha három éve erre gyúrnék... akkor jött be a Covid, akkor volt nagy szám. Ma már nem. Ez igaz. Ma már a gyógyulási, azaz a karantén időszak is felgyorsult, a gyógyulás viszont egyre nehezebb. Emlékszem régen, simán tudtam betegen is dolgozni, vagy ha mégis ágyban kötöttem ki, három nap alatt meggyógyultam. Manapság már nem így van. Két hét, és akkor is csak az akarat dob ki az ágyból...

Leírom a tüneteket részletesen:

Szép idő volt, én egész nap vetkőztem - öltöztem. De nem éreztem különöset, azt gondoltam, csak az időjárás miatt van. Munka után ügyet intéztünk, sokat kellett várni. Borzasztó fáradságot éreztem, de nem fordítottam ennek se nagy jelentőséget, gondoltam a kevés pihenés miatt. Utána még intézetünk valamit, kicsit fáztam, de az időjárásnak tudtam be. Este lefekvéskor már éreztem, hogy valami nincs rendben. Gondoltam, megfáztam. Gyógyszert vettem be lefekvés előtt, és félidéztem a napot, mikor és hol fázhattam meg. Nagyon intenzív lett a szaglásom, aminek tulajdonképpen még örültem is, hiszen egy éve szaglás problémám van, meséltem korábban, hogy nem olyan régóta kezdek újra érezni szagokat. ( két hónapja, amióta kezelnek vele ). Reggel fájt mindenem, megfázás jelei voltak végülis. Dolgoztam, dél körül rosszabb lett, pozitív teszt lett. 

Amikor hazaértem ettem, szaglás, ízlés megmaradt. Igaz ledöbbentett a pozitív teszt, de nem bántam, mert már kezdtem attól rosszul érezni magam, hogy múlt hónapban is beteg voltam... Első gondolatom a gyerekem volt, vajon hogy van. A vezetőnő az oviban megnyugtatott, jól van a fiam, de elmentem érte. A következő gondolatom az volt, hogy vajon milyen szövődményeket hagy maga után ez a vacak vírus?! Reménykedtem, hogy légzési problémám nem lesz, hiszen asztmás vagyok... Evés után lefeküdtem nagyon fájtak a végtagjaim. Minden napra volt valami, így egy véget nem érő telefon és emailezésbe kezdtem. Mivel nehezen gyógyulok mostanság, a jövőhetet is átnéztem, nagyon fontos dolgaim voltak... maradt a remény, hogy meggyógyulok addig. 

Az erőm nem ment el, mint múltkor, most inkább fájdalmaim voltak. Rázott nagyon a hideg, a klímát erős fűtésre tettem és három pulcsival a paplan alá bújtam. 28 fok körül volt, én ebből semmit nem érzékeltem. Nem fáztam, nem volt melegem. Nem izzadtam a Neocitrantól sem, ami eddig segített. Kicsit aludtam, miután felébredtem akkor már rettenetesen izzadtam, és borzasztóan fájt a fejem. Nem bírom a fájdalmat, ezt már meséltem, így ismét sok gyógyszert vettem be, lassan szűnni kezdett. Aztán ismét aludtam, ismét fájt. Ez a brutális migrén három napig tartott egyébként. 

Másnap rosszabbul voltam. A végtagjaim már nem fájtak annyira, de folyamatosan hányingerem volt, nem volt étvágyam, elment a szaglásom ( ismét ), és nem éreztem az ízeket. Folyt az orrom, és teljes felső légúti gyulladást éreztem. A fejem iszonyatosan fájt és a legerősebb gyógyszerek sem akarták megszűntetni. Szinte folyton izzadtam, de még az arcom, fejem is, és állandóan álmos voltam, egész nap aludtam, persze nem nyugodt alvás volt gyerek mellett. Estére már kaja undorodom volt, így nem erőltettem az evést. Vagy vasízűnek éreztem mindent, vagy egyáltalán semmit nem éreztem. 

Két évvel ezelőtt, amikor beteg voltam, ugyanezek a tünetek voltak, valószínű már akkor is Covidos voltam, csak valamiért negatív volt a teszt. Gondolom, nem tudom. 

Szomorú, hogy két hónapja nyertem vissza a szaglásom, és most ismét elvesztettem ki tudja meddig... 

Talán a harmadik nap volt az, hogy a gyengeség, hányinger, köhögés, folytonos fáradtság maradt meg, végtagfájdalom, fejfájás elmúlt. Egész nap aludtam. 

Ahogy a két hét eltelt, kezdtem jobban lenni... nem teljesen, mert nyilván legyengültem, felső légúti problémám továbbra is fenáll, és mintha meg lennék újra fázva…

A legnehezebb a semmittevés és úgy érzem két hét csak úgy elveszett az életemből, hiszen semmi értelmes dologgal nem tudtam foglalkozni. Nem hogy tanulni, de még olvasni sem. Gyakorlatilag felkelni nem volt kedvem. 

Remélem azért hamar vissza tudok rázódni a mindennapokba és ugyanolyan aktív leszek. Azt mondják senki nem lesz a régi, aki átesett a víruson. Bízom benne, nem azok táborát erősítem majd.

Egyik nap kicsit sétáltunk, de nem sok kedvem volt. A párom megjegyezte, hogy örüljünk, nem történt nagyobb baj, mennyien meghaltak. Valahogy én erre nem is gondoltam. Számomra tényleg olyan volt ez, mint bármelyik más betegség, csak jellegzetesebb tünetekkel. Viszont legbelül tudtam, hogy szerencsések vagyunk, és hálátlankodás helyett jobb ha összeszedem magam, és igyekszem ott folytatni az életem, ahol abbamaradt. 

Nem sokat idegeskedtem azokon a dolgokon, mint a betegség előtt. Amit tudtam, elintéztem még mielőtt ágynak estem volna, és egy dolog maradt, illetve kettő, amitől még mondig ( újra ) görcsbe rándul a gyomrom, ha rá gondolok és lassan ismét ezzel kelek és fekszem. Tehát, jövőhéten szépen ezt is elintézem, az egyiket, és remélem végre pontot tudok tenni az ügy végére. Igyekszem azért nem hírtelen megváltani a világot, csak szép lassan. És többet pihenek. Megtanultam lenyugodni. Legalábbis kis időre. Hiányzik a pörgés, de már nem annyira.

 Még mindig nagyon húz az ágy. Reggelente alig bírok felébredni, de napközben már nem alszom egész nap. Igen ám, de ettől függetlenül nem vagyok fitt. Apropó fittség. Szuper lesz az edzést ismét elölről kezdeni. Négy kilót híztam, felkészülök télire ilyenkor, aztán jön ez a betegség. Nem tudom amúgy hány kiló lettem, mert mindig az edzőmnél mérem magam. Szerintem olyan két - három kilót fogytam, majd meglátjuk. Nem is ez a lényeg, hiszen azt hittem, ha többet eszek, csomó vitamint szedek, nem eshet bajom... Hát mégis. Az oltás gyengített le, nem kérdés, továbbra is ezt mondom. Videót készítettem erről, majd feltöltöm. Nem foglalkozom azonban már azzal, hogy kit hibáztatok vagy kit nem, a jövőt tartom csak szem előtt... 

Azt nem tudom pontosan mennyire befolyásolja a jövőt ez a betegség, azt sem tudom, hogy mennyire gyengült le a szervezetem, és azt sem tudom, lesz - e szövődménye. Egy dolgot viszont tudok, én maradtam olyannak, amilyen voltam, csak néhány dologban változtam meg és néha ugyan sodródom az árral, mint aki nem tudja mit akar, néha pedig nagyon határozottan tudom, hogy merre visz az utam, és egyszer hol akarom látni magam...

Köszönöm, hogy elolvastátok, vigyázzatok az egészségetekre!

Puszi, 

Iza 

( esetleges hibák előfordulhatnak )