A nehéz időszak mindig megtanít valamire... Elmesélem hát azt, amit sokan titkolnak, mert sokan félnek az előítéletektől... Én nem félek. Eddig is vállaltam ki vagyok, és ezután is vállalom. És ki vagyok? Ember vagyok, akinek vannak érzései...

Vannak olyan emlékek, amelyeket elfeledni nem lehet. Csodálatos az emberi agy. Én többnyire a szépet jegyzem meg, de a tudatalatti ettől fiüggetlenül működni kezd, ha olyan helyen járok...

Vannak olyan emlékek, amelyeket elfeledni nem lehet. Csodálatos az emberi agy. Én többnyire a szépet jegyzem meg, de a tudatalatti ettől fiüggetlenül működni kezd, ha olyan helyen járok...

Hmm... időnként csak úgy jön belőlem, hogy miről írjak, ha fájdalom, ha öröm, jó kiírni magamból. Jelenleg vegyes érzelmek vannak bennem, ami rossz, csupán annyi, hogy nem tudok azonosulni ezzel a világgal...

Hmm... időnként csak úgy jön belőlem, hogy miről írjak, ha fájdalom, ha öröm, jó kiírni magamból. Jelenleg vegyes érzelmek vannak bennem, ami rossz, csupán annyi, hogy nem tudok azonosulni ezzel a világgal...

Hmm... időnként csak úgy jön belőlem, hogy miről írjak, ha fájdalom, ha öröm, jó kiírni magamból. Jelenleg vegyes érzelmek vannak bennem, ami rossz, csupán annyi, hogy nem tudok azonosulni ezzel a világgal...

Hmm... időnként csak úgy jön belőlem, hogy miről írjak, ha fájdalom, ha öröm, jó kiírni magamból. Jelenleg vegyes érzelmek vannak bennem, ami rossz, csupán annyi, hogy nem tudok azonosulni ezzel a világgal...

Izgalmas, szuper hét van mögöttem. Amióta pozitívabb szemléletet gyakorolok, a problémák eltörpültek, a jó dolgok pedig... hogy is mondjam?! Hatalmas erővel bírnak...

Pár hét kihagyás után ismét itt vagyok. Írtam blogot ugyan, de végül nem publikáltam. Az igazság az, hogy a rendszeres blogírást azért vezettem be, hogy könnyítsek a lelkemen, aztán annyi rossz dolog történt, és annyira csak azokra fókuszáltam, hogy a végén már attól lett rossz kedvem, amikor újra olvastam. 

Pár hét kihagyás után ismét itt vagyok. Írtam blogot ugyan, de végül nem publikáltam. Az igazság az, hogy a rendszeres blogírást azért vezettem be, hogy könnyítsek a lelkemen, aztán annyi rossz dolog történt, és annyira csak azokra fókuszáltam, hogy a végén már attól lett rossz kedvem, amikor újra olvastam. 

A hét közepe volt talán a mélypont, előtte - utána csupa magaslatok. Ebből próbálok merítkezni, és mindent elkövetek, hogy sokáig fürödhessek ebben a mámorban, s elképesztő hálás vagyok azoknak az embereknek, akik a mindennapjaimban jelen vannak, és megédesítik az életemet...