Valóban tökéletes lett az utolsó nyaralás, és nagyon vártam már, hogy mesélhessek… Sikerült kikapcsolódni, de amint visszatértünk, olyan érzésem támadt, mintha egy teljesen más világ lenne ez…

Este van… Nagyon koncentrálok, hogy ne vétsek túl sok hibát. A blogokat kétszer szoktam átolvasni, és mindig találok benne hibát, aztán elmarad a javitás… Most azért koncentrálok jobban, mert több napos migrénem szünt meg, ilyenkor még nem sikerül jól gondolkodni, fogalmazni…

    Nagyon jól utaztunk, Arnold jól viselte, persze más, hogy saját autóval, és nem volt idegen velünk. Hosszú a közel tiz óra utazás, de mindent megért. Pihenni nem sokat pihentünk, mert későn feküdtünk, és korán ébresztett Arnold. Mindennap mentünk valamerre. Inkább úgy mondanám, jó kikapcsolódás volt. Annyira hálás vagyok. Nagyon szeretem a párom szüleit, testvéreit, és rokonait. Nagyon jól éreztem magam velük, nekem ők a családom.

Az elmúlt évek során sokat változtam. Eddig a piacon képes voltam órákon át ruhákat vállogatni, vásárolni, ma már nincs türelmem ilyesmihez. Inkább Arnoldnak vásároltam. A sok fotó helyett inkább megéltem a pillanatokat. Való igaz, hogy régen azért úgy is meg tudtam élni a pillanatokat, hogy közben vlogokat készitettem, ma már nehezebb ez, és Arnold nem lenne annyira partner ebben. Ennek ellenére nagyon szereti visszanézni a korábbiakat. Ma is ezt tette.

    Az elmúlt időszakban elég sokat fájt a fejem, Erdélyben teljesen megszünt. Visszafelé, ahogy a határhoz közeledtünk ismét kezdett fájni, és gyakorlatilag azóta is fáj, kisebb nagyobb megszakitásokkal. Sok gyógyszert vettem be már. Több, mint három nap telt el… Persze sok inteznivalóm van, nem stresszmentes az életem, de nem mondhatni, hogy rengeteget idegeskedem. Viszont az tény, hogy ott nagyon jól aludtam, itthon visszatért az álmatlanság.

A gondolataim az egészségem körül forog, és hazudnék, ha azt állitanám, hogy teljes mértékben boldog vagyok és kicsit sem félek. Hmmm… nem is tudom mit érzek. Félni nem is igazán félek, talán picit aggódok, és szomorú vagyok. A sok fejfájás nagyon legyengit és kedvemet veszi. Orvosról orvosra járok. Ma is három helyre kértem időpontot, és be vagyok már igy is teljesen táblázva. Az állandó fejfájás, fáradtság… Aggasztó az MRI eredmény, és még más kivizsgálás is előttem… Nagyon kell figyelnem az egészségemre…

     Na, de visszatérve…   

Elég hideg volt Erdélyben, az utolsó nap tudtuk élvezni a nyár melegét. Sajnos ott is volt „gond” Arnolddal, hogy igy nevezzem. De félreértés ne essék, az életemnél jobban szeretem, csak éppen most nem finomkodok, úgy fogalmazok, ahogy éppen most jön… Az emberek megvető, lenéző pillantásai nem kerültek el most sem. Arra is emlékeztettek, hogy a románok milyen bunkók tudnak lenni. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy ide vezetett az utam, Magyarországra. Küzdelmes volt, de megérte. Hálás vagyok a férjemért, gyerekemért, és a nagyszülőkért. Hálás vagyok a munkámért, az otthonunkért. Tulajdonképpen annyi mindenért hálás vagyok, és a felhőtlen boldogság, vagy vidámság még sincs meg. De most már az egészség miatt… A fejem tompán ismét kezd fájni. Aggaszt. Kicsit ki lett elemezve az MRI eredménye egy szakemberrel, de a saját orvosom még nem látta. Ma kaptam hozzá időpontot Októberre… ja, Októberre, a jó hir, hogy nem jövőévre, hanem az idei Októberre. Persze nem várok addig.

      Nagyon vártam irjak, és meséljek, sőt mi több, fotós blogot akartam késziteni, de nem megy. El akartam mesélni, milyen jól éreztük magunkat, merre jártunk, de ismét kezdődik a fejfájás. A gondolataimat sem tudom elterelni most. Szép, vidám blogot akartam irni, de ez most nem megy… sajnálom…

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Puszi,

Iza

( esetleges hibák előfordulhatnak )