Most kezdek igazán élni...2023.10.28. 10:42, Elekes Timea Izabella
Minden rossz után következik a jó...
Izgalmas napok, hetek vannak mögöttem, sok történéssel, élménnyel. Úgy érzem, újra magamra találtam és olyan dolgokkal tudok foglalkozni, amik mindig is érdekeltek. Ehhez szükség volt egy pici idő utazásra...
Pörgés, de ez igy van jól!2022.11.12. 10:12, Elekes Timea Izabella
A boldogság nem a gondtalan életet jelenti...
Néha úgy gondolom, nem érhet már meglepetés, aztán bebizonyosodik az ellenkezője. A héten volt öröm, bánat, csalódás, siker, trauma, változás...
A boldogság a legfőbb célom2022.08.17. 16:24, Elekes Timea Izabella
Ha a saját utunkat járjuk, akkor boldogok leszünk...
Mindenki meg tudja találni a saját boldogságát, csupán az életünket kell terelnünk abba az irányba, ami jó nekünk. Ha mégse sikerul boldognak lenni, nem a saját utunkat járjuk, hanem valaki másét...
Máris annyit tanultam, de még mennyit fogok...!2022.07.30. 18:24, Elekes Timea Izabella
A könyvek, mintha saját életünket mesélnék el...
Picit folytatom az előző bejegyzésemmel kapcsolatban a gondolatmenetemet, ha nem bánjátok...
Ha olvastátok az utóbbi blogomat, tudjátok, hogy érintett már az elején, hogy Arnold „más”, mint a többi gyerek. Van, aki nem szereti, ha így nevezem, én pedig örülök, hogy elfogadtam, hogy más. Igen, Ő más. Számomra a legértékesebb!
Immár lelkesen tanulmányozom az autizmust...2022.07.22. 18:16, Elekes Timea Izabella
4 év után sokkal erősebb vagyok...
Négy év után elég erősnek, sőt lelkesnek érzem magam ahhoz, hogy ismét elkezdtem olyan könyveket olvasni, ami az autizmussal kapcsolatos...
Erdélyben tökéletes volt minden...2022.07.18. 21:49, Elekes Timea Izabella
Eészség körül forog minden gondolatom...
Valóban tökéletes lett az utolsó nyaralás, és nagyon vártam már, hogy mesélhessek… Sikerült kikapcsolódni, de amint visszatértünk, olyan érzésem támadt, mintha egy teljesen más világ lenne ez…
Ilyen az élet autiként/22022.06.10. 22:18, Elekes Timea Izabella
Ilyen az új énem...
Nagy megkönnyebbülés volt számomra, hogy megosztottuk azt, hogy más a mi fiúnk. Valójában, nem tudtam mire számíthatok, és nem is gondolkodtam ezen, csak valami késztetést éreztem, hogy megosszuk, és ezáltal, ahogy gondoltam, megkönnyebbültem. Arra viszont nem számítottam, hogy ilyen sokan írnak/irtok ilyen kedves, biztató szavakat. Elmondhatatlanul hálás vagyok érte. Heti rendszerességgel szeretnék írni, amiben összefoglalom a hetünket.
Legjobb tanitom a fiam2022.06.06. 21:33, Elekes Timea Izabella
Többé már nem tabutéma/Ilyen az élet autiként/2
Csend van. Most, hogy csend van, és rákészültem, hogy elmesélem történetünket, a sok gondolat a fejemben, ami volt, távolódik… De nem tudnék aludni. Akkor minden kiéleződne.
Nem cipelem tovább a terhet, és abszolút vállalom, amit sokan tagadnak, vagy titkolnak.
Nem akarom tovább titkolni, túl sok és nagy pofon ért már. A legkevesebb, hogy ezután ki hogy fog ránk nézni, ha tudják a teljes igazságot…
|