2023.10.28. 10:42, Elekes Timea Izabella
Minden rossz után következik a jó...
Az első és legfontosabb az az, hogy Arnoldka nagy sikereket ért el az úszásban és a focizásban. Egyre jobban megbarátkozott a vízzel, és már örömmel megy, azaz ment. A második tíz alkalmas tanfolyam is véget ért, de nagyon örülök a lehetőségnek, hiszen meg lett az eredmény, no meg az oklevél. A focizás szintén nagy öröm számunkra. Élvezi, és ügyesen játszik. Hatalmas élmény volt, hogy már nem csak óvodán belül játszottak, hanem az igazi pályán is. Annyira örülök, amikor oklevelet kap. Azt mondják papír beszél... vagy, hogy mindenhez papír kell... lehet ezért is olyan fontos számomra. Na de papír ide vagy oda, a lényeg, hogy örömmel megy és ez nagyon boldoggá tesz.
A másik sikerélmény az, hogy a férjem zenei pályafutása egyre jobb. Sok felkérése érkezik és sok TV felvételen vesz részt, ahova természetesen Arnold fiúnkkal elkísérjük. Mindig jól érezzük magunkat. Én is ismerek mindenkit, így olyan, mintha egy kellemes összejövetel lenne. Arnold jól bírja a hangos zenét. Ezt azért jegyzem meg, mert régebb korántsem volt ez így. Minden apró lépés hatalmas öröm. Tudom milyen volt, honnan indultunk, és milyen lett, hova érkeztünk. Tudom, hogy innen már csak felfelé ívelünk. A mindennapi gondokkal meg kell küzdenünk, de már nagyon edzettek vagyunk és a régihez képest, nem olyan vészes már. Nekem nem. Apának? Nos, neki eddig is nehezebb volt, mert soha nem bírta a hisztit, sem a sírást. Az meg azért elég bőven meg maradt, hiszen ha nincs türelem, a gyerek kiborul. Mivel apa gyakran fáradt, nincs türelem, borul minden. Talán én vagyok a békítő bíró. Viszonylag hamar lecsillapodik mindenki. Nagy feladat gyereket nevelni, de bizton állítom, a legszebb feladat.
Az elmúlt két évben próbáltam úgy ahogy kisebb - nagyobb sikerrel feldolgozni azt, hogy az autizmus diagnózist felallították a kisfiamnak. Nem tagadom, iszonyú rossz érzés volt, és végig kellett mennem az összes fázison, míg végül eljutottam a teljes elfogadásig. Azt sem tagadom, hogy szakemberre volt szükségem, aki átsegített. Sok csalódás ért akkoriban, mert akiktől azt vártam mellém állnak, inkább azt éreztették nem fogadják el a fiamat. Mindig az ilyen helyzetek húznak le a mélybe. Ezért ma már egy olyan technikát találtam ki magamnak, ami átsegít az ilyen dolgokon. Egy olyan módszer ez, amiből kívonok olyan embereket az életemből, akik egy kicsit is nehezítik a dolgom. Bevált módszer, még ha olyan személyekről kell lemondanom, akik amúgy fontosak lennének számomra... Nem könnyű, bevallom. De ezt a hiányt jobban el tudom viselni. Ezt az űrt be tudja tölteni a fiam, anélkül, hogy közben fájna, hogy most más mit gondol...
A múlt hét nem volt nagyon boldogságos. Tulajdonképpen írtam blogot, de szomorú tényeket írtam le, és már nem akarok olyan szomorú dolgokat megosztani. Leírom a valóságot, és az élethez hozzá tartozik a szomorú dolog is, hiába is tagadnánk, de nem akarok csak arról írni. Röviden: az volt, hogy a biztosító aljasságát annyira nem tudtam elfogadni és feldolgozni, amit műveltek a balesetemmel kaocsolatban, hogy rögtön két napos nagyon durva migrént kaptam. Tíz éve nem volt ilyen intenzív, hogy gyakorlatilag felkelni nem tudtam az ágyból. Érdekes dolog azért, hogy tudom mi a baj, és még sem tudok semmit tenni ellene. Próbáltam elengedni, nem törődni vele, ezáltal segíteni magamon, nem sikerült. Bosszantott az is, hogy tud ennyire negatívan hatni az érzéseimre, hangulatomra, egészségemre. Nagyon sokat van mit fejlődnöm. Mindent meg lehet tanulni, csak idő kell. Nos, én keményen tanulom ezt a dolgot...!
Miután sikerült megráznom magam, és kiállni az igazamért, újra a régi lettem. Persze hogy kiállok az igazamért, azaz próbálok, hiszen ha meg se próbálom, akkor azért gyötröm magam. Érdekesen műkődöm, de ez van. Ebből kell a legjobbat kihozni, nemde?! Szóval, legyen egy terv, de készüljünk fel a legrosszabbra, és ne felejtsünk mély levegőt venni, amikor egy ilyen jellegű levelet olvasunk, és akkor meg van rá az esély, hogy elkerül a migrén és hideg fejjel tesszük a dolgunkat.
A legnagyobb öröm az volt számomra, hogy az ékszereimet végre bemutathattam. Olyan régóta készültem rá, és annyit tervezgettem, hogy végül egy spontán videóban elmondtam, hogyan kezdtem el ékszerekkel foglalkozni. A kisfiam mellettem volt, nem volt egyszerű, és a sokadik nekifutás után azt mondtam, ez az utolsó, lesz amilyen lesz. Ezután a lazaságra törekszem. Nagyon sok mindent megterveztem az életemben, és szépen is alakultak a dolgok, de őszintén szólva elég fárasztó állandóan görcsösen ragaszkodni a szabályokhoz és igyekezni a tökéletességre. Néha pont a tökéletlen a tökéletes.
A másik nagy örömöm, az az, hogy újra elkezdtem zeneszövegeket írni, és riportokat készíteni. Elképesztően élvezem.
Spontaneitás. A hosszú hétvégén is spontán jött az utazás. Én fontolgattam, sőt előző hétvégén is menni akartam kicsit, de a fiúk nem. Most pedig Arnold betegedett le, gondoltam, na erről ennyit. Se Tv felvételi élmény, se utazás. De hihetetlen erős szervezete van. Két nap alatt helyre jött, így minden jól sikerült. Olyan jó újra olyan helyen lenni, ahol régi szép emlékeim vannak. Joe - val a zene hozott össze minket, és hat évig együtt zenéltünk. Igaz, én már nem énekelek, de szeretném ha Joe óriási sikereket érne el, és ebben teljes mértékben mellette vagyok, támogatom amiben csak tudom. Vannak is terveim, de erről majd később. Nem szeretem nagy dobra verni a dolgokat, csak amikor már biztos valami.
Sok megvalósítandó terv van. Jó úgy élni, hogy tudjuk mit akarunk. Tulajdonképpen eddig is így éltem, csak túl sokat akartam egyszerre és túl türelmetlen voltam. Azonnal akartam és nem fogadtam el, hogy bizonyos lépcsőfokokat végig kell járni, hogy elérjük a kitűzött célt. De egyre türelmesebb vagyok magamhoz, legalábbis nagyon igyekszem. A múltkor fogalmazódott meg bennem az ékszerekkel kapcsolatban az, hogy míg más ideges és annak következményeképpen összetör egy tányért, én leülök és egy rózsakvarc ékszert kezdek el fűzni. Ezek után nem is kérdőjelezem meg a rózsakvarc nyugtató hatását. Nálam működik.
Ha már tervekről beszéltem, vannak újabb terveim, amiket meg is fogok majd osztani veletek. Egyik például, hogy újra indul a Pár perc Izával kis műsorom, de egyenlőre titok, milyen témával. Ami az ékszereket illeti, nézzétek meg a csoportomat, ha van kedvetek, és ezúttal is köszönöm azoknak, akik eddig csatlakoztak és azoknak is, akik ezután fognak.
Kívánom legyetek nagyon boldogok, és találjátok meg azt a hobbit, ami örömöt szerez és azt a társat, akivel meg tudjátok osztani... !
Köszönöm, hogy elolvastátok!
( esetleges hibák előfordulhatnak )
Iza
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés