Felmérésem alapján nagyon megosztó véleményeket kaptam visszajelzésként, hogy működik e fiú - lány közötti barátság?!

Decemberben lesz tíz éve, hogy megismerkedtünk a párommal. 
Nem kevés idő, és sok minden történt azóta. Ami nagyon meghatározó az életünkben, az a házasság és a gyerek. 

Érdekes dolog... a boldogságnak is vannak fokozatai. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mikor voltam a legboldogabb, határozottan azt válaszolnám, a kórházban. Na ez elég morbid, ugye? De mégis igaz.

Sokat gondolkodtam, hogy írjak – e blogot, ha rossz a kedvem, vagy szomorú vagyok… Mivel ez már jó ideje tart, és az élet nem habos torta, úgy gondolom, nyugodtan írhatok, arról nem is beszélve, hogy jelenleg csak az írás maradt nekem, mert szinte mindenem elvették…

Míg a you tuben a pozitív gondolkodással foglalkozom elsősorban és próbálok más embereken segíteni, azt érzem az én életem kezd darabokra hullni…

Egyik szemem sír, a másik nevet. Aki szülő, az tudja mit érzek. Hiányzik az a pici baba, az az ártatlan kis csecsemő, aki nem rég született, és közben büszkén nézem, hogy ilyen „nagyfiú” lett már.

Egy szülő mindent megtesz a gyereke boldogságáért, és erő felett azon dolgozik, hogy a legboldogabb baba legyen a világon. Elhalmozzuk szeretetünkkel, ajándékokkal, és próbálunk minél nagyobb felhajtást csinálni, hogy érezze a kis egyetlen, hogy érte létezünk…

                                            A Nagy család

  Már két hete visszajöttünk a nyaralásból, és végre sikerült időt szánni rá, hogy elmeséljem az utat, az ottlétet, és mindent…

Határozottan más volt ez az út, és tanulságos…

Életünk egyik legnehezebb időszakát éljük gyermekünkkel … Sok féle módszert alkalmaztunk már, de nem jártunk nagy sikerrel . A barátaim szerint, ez csak rosszabb lesz… hurrá…

Egyik este, amikor, már aludt a gyerek, a férjem mellett fekve azt kérdeztem tőle: Szerinted jó szülők vagyunk? Olyan, mintha egész nap kiabálnánk a gyerekkel, este pedig mardos a bűntudat… A férjem kedvesen megnyugtatott, de elhatároztam, hogy még valamit kipróbálok, mert a jelenlegi helyzet senkinek sem jó…

2018. július 4., szerda

19:07

Dackorszakban mit tegyünk?

Életünk egyik legnehezebb időszakát éljük gyermekünkkel … Sok féle módszert alkalmaztunk már, de nem jártunk nagy sikerrel . A barátaim szerint, ez csak rosszabb lesz… hurrá…

Egyik este, amikor, már aludt a gyerek, a férjem mellett fekve azt kérdeztem tőle: Szerinted jó szülők vagyunk? Olyan, mintha egész nap kiabálnánk a gyerekkel, este pedig mardos a bűntudat… A férjem kedvesen megnyugtatott, de elhatároztam, hogy még valamit kipróbálok, mert a jelenlegi helyzet senkinek sem jó…

  Ez a nyaralás más volt, mint a többi…

Először is azért, mert most először sikerült fürdeni, napozni, pedig idén ez volt az ötödik kiruccanás. De igazából nem azért, vagy nem csak azért volt különleges, hanem mert a drága kisfiam megtanult úszni. És hogy állandóan társaságban volt, megtanult jobban kommunikálni, azaz már elkezdett beszélni is…

                                Ennyire tetszett Arnolnak a vízben!

Videó. 1. rész:

https://www.youtube.com/watch?v=oeyhGBRpltQV

Videó. 2. rész:

https://www.youtube.com/watch?v=VnQmO4YnXvU&t=9s

Jó dolog a szép szó, és sok esetben többet elérünk, de vajon a hétköznapokban is mindig,mindenki szép szóval éri el azt, amit akar? Gyerekeivel, szüleivel, egyáltalán a társadalmi életben, a mindennapokban?

  Nem lesz tele panaszkodással az írás, sem „csupán” csalódásról regélek, de viszont, ha valaki azt gondolja, hogy csak a rózsaszín ködfátyolon áttekintve mesélem el a napjaimat, javaslóm, görgessen tovább, hogy megkíméljem a csalódástól.