Mindenki meg tudja találni a saját boldogságát, csupán az életünket kell terelnünk abba az irányba, ami jó nekünk. Ha mégse sikerul boldognak lenni, nem a saját utunkat járjuk, hanem valaki másét...

  Nagy változásra volt szükségem ahhoz, hogy másképp lássam a világot és megtaláljam benne a helyem. Belegondolva nem is kellett hatalmas változás, hanem a picit másabb hozzáállás hozta el a hatalmas változást az életemben.

Sok könyvet elolvastam, ami az autizmussal kapcsolatos. Szakkönyveket kerestem. Olyat, ami irányt mutat, mit tegyek a fejlődés érdekében. A szakemberekben bíztam. Találtam olyan könyvet is a könyvtárban, amiben az érintett szülők írjak le tapasztalataikat. Egymás után három alkalommal  vettem a kezembe véletlenül, bele se olvasva visszatettem a polcra. Aztán egyik alkalommal, kértem segítséget, egy hasonló témájú könyvet kerestem. Nagyon segítőkészek a könyvtárba, én addig olvasgattam, mikor a könyvtáros hölgy megjelent azzal az általam mindig felretett könyvvel  a kezében mondván, hogy azt nem találta, de ezt találta helyette. Nem hiszek a véletlenekben, a sorsban annál inkább, így hát úgy éreztem, mindenképp el kell hoznom. Van, hogy heti kétszer is járok könyvtárba, így legfeljebb visszaviszem olvasatlanul, ha mégse tetszik, gondoltam. Az első oldalnál tudtam, hogy egyik legjobb könyv lesz...

Picit folytatom az előző bejegyzésemmel kapcsolatban a gondolatmenetemet, ha nem bánjátok...

Ha olvastátok az utóbbi blogomat, tudjátok, hogy érintett már az elején, hogy Arnold „más”, mint a többi gyerek. Van, aki nem szereti, ha így nevezem, én pedig örülök, hogy elfogadtam, hogy más. Igen, Ő más. Számomra a legértékesebb!

Négy év után elég erősnek, sőt lelkesnek érzem magam ahhoz, hogy ismét elkezdtem olyan könyveket olvasni, ami az autizmussal kapcsolatos...

  Valóban tökéletes lett az utolsó nyaralás, és nagyon vártam már, hogy mesélhessek… Sikerült kikapcsolódni, de amint visszatértünk, olyan érzésem támadt, mintha egy teljesen más világ lenne ez…

Ma van a szülinapom és mivel egy szép kerek számot ünneplek, azaz a negyvenet, igy sokan megkérdeték,, hogy milyen terveim vannak a jövőt illetően, milyen célokat tüztem ki magamnak? Nos, az elmúlt fél évben három olyan trauma ért, hogy tulajdonképpen ez a 40 nekem csak egy szám…

Ma van a szülinapom és mivel egy szép kerek számot ünneplek, azaz a negyvenet, igy sokan megkérdeték,, hogy milyen terveim vannak a jövőt illetően, milyen célokat tüztem ki magamnak? Nos, az elmúlt fél évben három olyan trauma ért, hogy tulajdonképpen ez a 40 nekem csak egy szám…

   Bár kissé nehezen alakult ki a rendszer, és új volt nekem a négy órai munka, és az is, hogy Arnold csak délig van oviban, de jó úton haladunk a napi rutinok kialakítása felé.

Én az időmet nehezebben tudtam beosztani, mint gondoltam, és Arnold pedig eleinte nem akart itthon aludni délben. Ma már szépen alakulnak a dolgok…

Lementek a vizsgák… Olyan hihetetlen. Olyan furcsa ez a megnyugvás, ami körülölel. Persze adódik mindig valami az életben, hogy teljesen nyugodtak ne legyünk, de ettől szép az élet…