Nagyon boldog vagyok! És tudjátok miért? Nem azért, mert hú de jó dolgok történtek velem, pláne mostanság, hanem azért, mert eldöntöttem, hogy boldog leszek. Én nagyon hiszek abban, hogy a pozitív dolgokat be tudjuk vonzani azzal, ha pozitívan gondolkodunk, és olyan emberekkel tartjuk a kapcsolatot, akik szintén pozitív gondolkodásúak.

Ezért mától nagyon boldog leszek!!!

Témával kapcsolatos videó:

https://www.youtube.com/watch?v=Sm24FEUgwpM

Tulajdonképpen nagyon boldognak kellene lennem. Alig múlt este hét óra, a kicsi alszik, a takarítást, mosást, tornát, és minden mást, amit ebbe a napba beterveztem, el tudtam végezni, és még írni is van időm…Igen, ezek apró örömök, de észre kell vennünk ezeket az apróságokat ahhoz, hogy könnyebben vészeljünk át nehéz időszakokat. És milyen jó, hogy jut idő az írásra, hiszen anélkül nem is tudom mi lenne velem… Most amit nem osztanék meg senkivel, elmondom mindenkinek…

Témához kapcsolodó videó itt:

https://www.youtube.com/watch?v=yTyooNBz7r0&t=31s

Nagyon zsúfolt, izgalmas napok vannak mögöttem. Ahogy hazaértem az egy hetes nyaralásból, máris zajlottak az események.

Videó itt :

https://www.youtube.com/watch?v=qOoNJyT04Cg&t=3s

 Az Ingyen Wifi humorzenekar bemutatkozó koncertje ( melynek a párom is tagja ), az érkezésemet követően két napra rá tartotta, és azért is jöttem haza, mert mindenképp látni/hallani akartam őket. De a kirándulás és a koncert között is sok minden történt, több is, mint amire számítottam, és sajnos nem jó dolgok. DE!!! elhatároztam, hogy félreteszek mindent és kikapcsolódok.

Videó itt :

https://www.youtube.com/watch?v=LpExlbglANQ&t=4s

Tulajdonképpen a koncert nagyon szuper volt, és ennyivel le is zárhatnám a témát, de nekem is van énekesi múltam, ezért teljesen másképp éltem meg a koncertet….

Nagyon izgalmas napokon vagyunk túl és nagyon izgalmas napok jönnek…

Előző blogomban írtam, hogy milyen mozgalmas napokat élünk, és vlogot is készítettem az elmúlt hétről, amit itt is megtekinthettek a linkre kattintva.

https://www.youtube.com/edit?o=U&video_id=srBXJ4WDn6Q

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, és nagyon boldog vagyok. Úgy érzem mindent a kisfiamnak köszönhetek.

Két kiránduláson is túl vagyunk már, és készülünk a harmadikra.

Véleményem szerint, érdemes minél előbb elkezdeni a társaságba való szoktatást a babánkkal.

Visszaemlékezve, négy hónapos volt, amikor elvittem először baba – mama klubba a kisfiamat, amit nagyon jól viselt. Anyatejes volt, így szinte bárhol etetnem kellett, de elég hamar hozzászoktam. Utána elkezdtük a baba – mama tornát, és mivel ezt is jól viselte, fokozatosan vittem minél több helyre. 

https://www.youtube.com/edit?o=U&video_id=WqNsH1PYWxE

Arnold a baba - mama klubban.

https://www.youtube.com/edit?o=U&video_id=TJeE0twmQls

Reggel van. Nyolc óra. Általában ilyenkor szokott ébredni Arnold, de most még alszik, ez a nap más. Készülünk menni a baba – mama klubba és utána a ringatóra. Előbb ébredtem, mint terveztem, ezért, túl vagyok már a reggeli takarításon. Elszámoltam az időt is…

  Na, igen. Mostanában mintha kicsit szórakozottabb lennék, mint máskor. A tegnapi edzésen történt az, hogy mellettem egy olyan hölgy tornázott, aki nem volt ismerős… vagy mégis??

/www.youtube.com/watch?v=59OzrN0XJk8

Tulajdonképpen mit is nevezünk munkának? Igazából, annyi munka létezik. Az másik dolog, hogy nem kapunk érte fizetést, de munka lehet: takarítás, főzés, mosogatás, mosás, vagy akár az írás, de még a szépítkezés is, hiszen tevékenykedünk. Ezek mind olyan természetes dolgoknak tűnnek, de a napokban elgondolkodtam…

Sokan tabuként kezelik a témát, pedig nem kéne, hiszen az élethez tartozik, és nagyon fontos egy párkapcsolatban. Sok a megcsalás, a félrelépés, és mindenki szeret ujjal mutogatni a másikra, hogy ő a hibás. Pedig ilyen esetben mindkét fél hibás. Sok oka lehet annak, ha valaki nem akar már szeretkezni a párjával. Lehet fáradság, stressz, kimerültség, lelki okok, vagy az, hogy a test már megváltozott, és úgymond, nem „kívánatos” már.

  Lassan másfél éves a kisfiam…hosszú út vezet idáig, amit rohanó léptekkel teszünk meg…

  Én is, mint minden anyuka szeret ( csak ) a szépről, és jóról beszélni, de most kivétel leszek.

Gyönyörű napokat, hónapokat élünk meg, a vidámságot fűszerezi a humor, de bizony időnként a rózsaszínű világ olykor szürke köntöst is öltöget magára. Csodás férjem van, aki remek apuka. Olyan, akire számíthatok, akire egy nő vágyik. Aki reggeltől estig dolgozik ( na nem ez, ami álomszép ), és a civil munkája mellett hétvégente öltönyben szórakoztatja az embereket muzsikával. Sokan azt kérdezik: Nem vagyok féltékeny? Nem, mert bízom benne. Olyan apa, aki későn hazaérkezik, megkérdezi hogy vagyok, és leül a gyerekkel játszani fáradtan is.

  Amióta az eszemet tudom, mindig szerettem volna kisbabát. Kislányként mindig azt játszódtam, fiatal, gyönyörű „anyuka” vagyok, és van egy tündéri kisbabám, Olyan egyszerűnek tűnt az egész, és könnyűnek. Amikor felnőtté váltam, olyan más lett minden. Féltem az anyaságtól, a felelősségtől, lemondásról, de leginkább attól, hogy képes vagyok jó Apát választani a gyermekemnek…?! Ez a félelem pedig annyira megbénított, hogy lemondtam a gyerekvállalásról, és nyeltem a könnyeimet, ha babát láttam bárhol.